Melissa Etheridge

Napra pontos

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Müller Péter

2007.11.02. 07:58 - Doris, a komisz

Címkék: blog szerelem gondolatok napló gondolatébresztő életem


Végrevégrevégre!!!!
Már alig vártam, hogy végre írhassak!

És mindig minden akkor van ott, amikor a legnagyobb szükséged van rá- ez így van bizonyosan.
Most éppen arra gondolok, hogy nagyon szeretek Müller Pétert olvasni, de már jó régen nem volt a kezemben. Jó fél éve belefogtam a Boldogság c. könyvébe, aztán hagytam...nem voltam akkor erre felkészülve. Most aztán két napja elkezdett vonzani magához.....
és elmerültem benne...úúúú, nagyon jó. És gyakran úgy érzem, hogy a saját homályos érzéseimet és gondolataimat látom tiszta formában leírva.
Mert ki tudná megfogalmazni, mi a boldogság? Mindenkinek más.
Neked mi?
Tegnap este beszélgettem egy nővel, ő azt mondta: mikor a feladatait rendben elvégzi, és úgy fekhet le, hogy tudja, azok, akikért felelős, ma is rendben vannak. Őt a felelősség boldoggá teszi.
Hm. Engem nyomaszt.
Rövid pillanatokra éreztem már ezt- amiről azt gondolom, hogy az. Önfeledt boldogságot.
Azt mondja M.P.: boldogság az, ami hiányzik....valami van helyette, de az nem az igazi.
Volt pl. az a bizonyos orgonahangverseny, amiről kb. fél éve írtam már. Ott a templomban véletlenül becsöppenve, egyedül a félhomályban....ott velem volt az Isten. De nem tudtam ezt máshogy érezni, csak úgy, hogy sírnom kellett, mert a szívem ki  akart szakadni belőlem, és szállni felfelé a kupolába. Vagy még azon is túl.
Vagy néhányszor, mikor elájultam...hmmm, isteni érzés. Szó szerint. Semmi gondod nincs, az egész világ távol van az összes fájdalmával és gondjával együtt. Az egyetlen rossz benne, hogy tudod, véget ér hamarosan.
Vagy mikor a nagyfiamat szültem. Nem volt ott más, csak ő valahol bennem, én és a fájdalom. Fájt és fájt egyre jobban. Aztán már a fájdalom olyan erős volt, hogy én szinte megszűntem benne. Eltűntem, és boldog voltam. Felszabadult.- ezt a történetet szinte szó szerint olvastam a könyvben egyébként. Egy nőt idézett, aki ugyanerről számolt be.

Életünk semmi egyébbel nem telik, mint a boldogságunk keresésével. És a szavak....nem érnek semmit. Ne nézd, ki miről beszél. Azt nézd, ki merre indul, mikor dönteni kell. Mert az első lépést arra teszi, ahol a boldogságát sejti.
Hogy ez a hatalom, a pénz, a biztonság, a hírnév, vagy épp a szerelem?....mindenkinek más. De ez árulkodik róla leginkább.
Egész életemben utakat kerestem hozzá. Annyira vágyom rá, hogy nem tudom a helyemet megtalálni itt a földön.
Azt gondoltam, a család, a gyerekek- nem is adtam lejjebb 3- nál. Jó....de nem az igazi. Aztán elindultam a siker felé....ment is egy darabig, de az sem volt az, amit kerestem. Végül a szerelem....hm. Ott volt néhány olyan ölelés, amikor el tudtam engedni a földi világot- ezért aztán Őt magát nehezen tudom elengedni.

Szőttem a hálót, a látszatboldogságot, mert annyira szenvedélyesen vágyom, hogy inkább hazudom magamnak, hogy megvan. De ez a háló mindig rendre szétszakadt. Aztán csak a sivár, szürke valóság maradt utána.

Igaza van annak, aki azt mondja, álomvilágban élek.
Ott.
Gyerekkoromban alig vártam az estéket. Hogy lefekhessek, és magam legyek. Erőszakkal tartottam magam ébren, és álmodoztam, képzelődtem- hazatértem.
Ma is akkor mozgok otthonosan, ha látok valami esélyt, hogy valami álomszerű boldogság felé lépegetek.
Akkor működött a házasságom, akkor működött a munkám, a kapcsolatom....mindent addig a pontig tudtam kézben tartani, és JÓL csinálni, amíg úgy tűnt, ez az az álom, amire vágytam.
Mikor a háló szétszakadt, és megláttam mögötte a valóságot, halálos kétségbeesés és csalódottság lett úrrá rajtam- ez sem az.
Fiatalon viszont ott az Ígéret: még van idő, még kezdheted elölről.
Így 40 felé már nemigen tudod, merre indulj. Annyi hálód volt már. Annyi erőd elment már a szövögetésre.
Hasztalan.
Ráadásul ott a kérdés: mi van még?
Hát van itt még valami?
Van esély egyáltalán?

A hit- bármilyen legyen is- erőt ad. Végtelen szomorú dolog lenne mindezt úgy átélni, hogy az ember azt gondolja, egyszer az egész után már csak a semmi marad.
Ha hiszel, legalább a remény ott van, hogy egyszer hazamehetsz.
Azt a templomi- orgonás repülést, az ájulások katartikus örömét, egy- egy szerelmes merülést, a szülés testen kívüli felszabadultságát egyszer megkaphatod.
Talán.
Ha Jézus igazat mondott.
Ha nem valamiféle átverés az is.
De benne még bízom azért.

A bejegyzés trackback címe:

http://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr17215796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szerelmes 2007.11.10. 01:24:55

És mekkora nagy véletlenek nem vannak: én is épp a Boldogságot olvasom Müllertől :) És én is álmodoztam mindig elalvás előtt, meg ébredés után, meg csinálom most is, de most inkább a valóságról meditálok, a magam módján. Feldolgozom a napot, meg hogy amit művelek az életemmel, hogy az helyes-e. És ha kétes, akkor javítok.
Ez jó, hogy ki merre sejti a boldogságát. Én elindultam a szerelem felé, és útközben megtaláltam magamban… Abban, hogy megtapasztaltam mennyire erős tudok lenni, azaz hogy van bennem valaki, aki erős és halhatatlan. Meg hogy ez a valaki másokban is benne van, valahol. Mélyen, vagy közelebb a felszínhez, de ott van, és én látom. És akik hasonlók, azok megtalálnak. Vagy én őket. Lám… :) És ez a boldogság, hazatartozni. Érezni, hogy összetartozunk. Élni benne. Más szemmel látom azóta a világot. Nem kavarnak be rögeszmék és előítéletek, meg miegymás.
Még csak a könyv elején tartok, de nem ez az első tőle. Meg nem is az utolsó. A Titkos tanítások volt az első, amit pont akkor kaptam ajándékba, amikor már nagyon-nagyon kellett. És igen, ott voltak benne leírva a válaszok, amiket egész életemben kerestem. És ezért örök hála neki! :)

Hópofi 2009.11.25. 23:40:52

Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter új könyvét, a Gondviselést,de még az előző Szeretet könyv hatása alól se szabadultam.Iszom minden szavát és tudás vágyam csillapíthatatlan.Nehéz helyzetben kerültem életem útján,és ilyenkor mindig rám talál,tudatosan vagy sem de a legnagyobb segítségemmé vált.Ji King már 3 éve még csak szem előtt se volt,és abban a pillanatban ahogy megláttam,tudtam hogy nem vagyok egyedül.Természetesen válaszai pontosak és érhetőek,akár 3 évvel ezelőtt.Úgy érzem ez az érzés már sosem hagy el,tudom lesznek még nehézségek,de ahogy eddig is ezután is hiszem velem maradnak ezek a gondolatok,érzések,és ebben a "mókuskerékben"néha meg-meg állva felsejlenek valahol.Nagyszerű embernek tartom M.Pétert és egy rendkívül tehetséges írónak,aki könyveiben beszél Velem és soha meg nem unott témákat boncolgatva feszegetjük élet és halál megoldhatatlan rejtélyét. Vele minden nap megváltom a Világot és tudom semmi nem változott és holnap újra harcba megyek.Sok dolgot tanultam tőle,de a legnagyobb kincs számomra tőle az önismeretem.Megmutatta,hogy tudok szívvel szeretni,és ezt köszönöm Neki.Sok sikert kívánok minden kedves olvasónak ehhez.
Üdvözlettel:Hópofi:)