Ott kezdődik, hogy a 65 kilóméteres útra két órával hamarabb indultunk el, és még így is éppenhogy beértünk.
Hogy miért?
Hát mert eltévedtünk, azért.
Mindig eltévedünk Pesten, de hogy a Camponától 5 kilóméterre fél órát tudjunk bolyongani teljesen összezavarodva....ez tényleg nevetséges.
Szakadt az eső, hogy ki sem láttunk az ablakon, mr. Darcy ütötte a kormányt és ordított: Tudtam, hogy eltévedünk...hát b****meg, nem hiszem el, hogy mi mindig eltévedünk!!! Nem fogunk odaérni, tutira...de hazamegyek most azonnal, beleszarok az egész szaros szarba...meg fogok őrülni egyszer, ez már biztos.
Utóbb kiderült, hogy elsőre teljesen jó felé mentünk, de az a helyzet, hogy tényleg mindig eltévedünk, ezért aztán mr. Darcy már erre gyúr, és nem bízik abban, hogy sikerülhet mégis odatalálni. Ilyenkor én is elbizonytalanodok, félrenavigálom, és kész az egész...el van rontva.
Végül megtaláltuk az RTL épületét (természetesen a rosszat- a miénk egy kilóméterrel odébb volt) és 15 óra 59 perckor berobogtunk.
Hát barátom, volt ott vagy 30 ember, és egyáltalán nem látszott, hogy egy szereplőválogatásra jöttek. Mondjuk lehet, hogy ők tudták, mi lesz, ezért aztán úgy, ahogy az utcáról beesik valaki..na éppen úgy jöttek. Mi meg csinosan kiöltözve, haha...a vidékiek feljöttek mán a Nagy TV- be...haha.
De sebaj, mert csináltak fotót rólunk, aztán kitöltöttünk egy kérdőívet. Hobbid, miért lennél jó játékos?...ilyenek.
Volt egy kérdés: a partnered legjobb tulajdonsága, és a legidegesítőbb tulajdonsága.
Na itt erősen gondolkodnom kellett...idegesítő tulajdonsága...azt mégsem írhatom, hogy büdöset pukizik...Az is bosszantott, hogy mr. Darcy gondolkodás nélkül beírta, hogy HEBRENCS. Mármint hogy én vagyok hebrencs.
Na jó, az vagyok, de legalább gondolkodott volna egy kicsit :-)
Én azért is beírtam bosszúból, hogy mikor néha
Elbeszélgetés: Két kérdést kaptunk, megmondta a csaj, hogy abszolut nem számít, jól válaszolunk- e, csak azt figyeli, hogy elég érdekesek vagyunk- e, meg tudunk- e kommunikálni egymással. Ha igen, behívnak még egy körre, aztán ha majd azon is átjutunk, akkor lehet menni játszani.
Kérdezett, mi megdumcsiztuk, válaszoltunk, végül ő bal kezével erősen takarva az éppen író jobbot feljegyzett a papírunkra valamit, aztán csaót intett.
Rendkívül pozitívnak értékelem, hogy az átlag egy perces bentlétekhez képest velünk legalább 5 percet eltöltött.
Kiértünk a kocsihoz, és annyira röhögnünk kellett ezen az egészen...az egész utazás, rákészülés, eltévedés, izgalom...15 percért...
Sebaj, majd a következő kör már érdekesebb lesz.
A héten hívnak telefonon, ha mehetünk.
Úgy kell, hogy legyen.