Tegnap eszembe jutott a Judit.
A Judit általánosban volt osztálytársam és barátnőm.
Égővörös haja volt és az orrán a két szeme közt egy olyan barna anyajegy, mint amilyen Okoskának is van. Körülötte sok- sok szeplő. Folyton téliszalámi illata volt, mert mindig olyan szendvicset hozott a suliba. Nekem nagyon tetszett, de sokan nem fogadták el a fura külsejét. Biztos, hogy emiatt is lett olyan különös lány.
Mikor kamaszodni kezdett, a pöttyét leműttette, viszont valami rendkívül kifinomult ízléssel kezdett öltözködni. És ahogy táncolt- hát az egy csoda volt. Semmi eszeveszett ugrándozás, vagy trendi lépések ... csak úgy, ahogy őneki jól esett.

Suli után évekre elveszítettem. Aztán üzent, hogy találkozzunk. Akkor már egy rajzfilm projectben volt animátor. Egy nyarat töltöttünk együtt. Lestopoltunk a Balatonhoz nulla pénzzel, úgy, hogy még azt sem tudtuk, hol fogunk aludni. Aztán valahol az utcán egy öreg bácsit megkérdeztünk, tud- e szállást, ő meg mondta, hogy neki van egy melléképülete a házánál, ott nyugodtan szunyálhatunk. Kóvályogtunk, strandoltunk, hülyültünk napokig. Olyan furán néztünk ki, hogy mindenki németnek gondolt, és folyton le akartak húzni minket pénzzel, mi pedig olyankor megszólaltunk magyarul és jól beégettük  a csalókat.
 Én ősszel visszamentem a fősulira és újra elvesztettük egymást. Pár év múlva viszont megint megtalált. Akkor már Pesten élt, és az MTV- nél volt valami szerkesztő. 3 gyerek, boldogság, minden, ami kell.

Mindig forszírozta a barátságunkat, de én annyira zavarban voltam mellette. Merthogy olyan különleges nő. Minden úgy a helyén volt rajta. A szeplői, a különös ékszerei, az eredeti gondolatai...minden teljes harmóniában. Nem is értettem, miért akar velem barátkozni. Velem, aki csak olyan kis zizi vagyok. Csak úgy tapogatózom magam után.
Zavarba hozott a barátságával.
Már évek óta nem láttam, de tegnap teljesen begerjedtem rá, és írni akartam neki az iwiwen. A rohadt iwiw meg hetek óta nem enged be, mert állítólag valami kukik meg sütik nem jók a gépemen. Szóval akció lefújva. Most vagy elmegyek egy netkávézóba, vagy hagyom a francba az egészet.

Úgy érzem, szükségem van egy Juditra. Nem sokat ismertem életemben, de ők egytől egyig különleges nők voltak. Legfőképpen ez az első, ez a vörös hajú pöttyös- szépséges.