Tegnap láttam egy cikket arról, hogy Debreceni Zita mit ügyködött kint az olimpián. Természetesen ki volt élezve a hír arra, hogy mennyire tetszett ő Ronaldinhonak, a híres focistának. Na persze. Minálunk ez a hír. Ez egy jó kis zaftos hír.
Szegény Zita próbálta forszírozni, hogy ő bizony fotózott ám ott, és nem is keveset... nagy szerencsénkre néhányat meg is mutattak a műveiből. Barátom! Gyönyörű képeket csinált. Nem szokványos fotókat, hanem tényleg remekül elkapott, különleges pillanatokat. Közben pedig mesélt, kedvesen és értelmesen.
Annyira örülök ám, mikor ilyet látok. Egyrészt annak, ha azt látom, hogy a modelleknek is van intelligenciája, tehetsége, másrészt annak, hogy néha ezt meg is engedik nekik mutatni. Sokszor gondolok arra, hogy nagyrészt a média hibás abban, hogy ezeket a lányokat mindenki ostoba libának látja, hisz semmi egyébbel nem hajlandók foglalkozni, mint a szerelmi életükkel, a mellük méretével és a bepózolt nyaralásaikkal. Hát hol látsz te belőlük valami igazit és élőt? Sehol se nagyon.
Nekem például nagy döbbenet volt néhány olyan riport, amit Horváth Évával készítettek. Ő is egy értelmes, normális nő. És ahogy nevet! Az egy édes, imádom hallani.
Most Zita is nagy örömmel töltött el, és remélem, ez a fotózás egyszer komolyan elindul neki. Nem értek ugyan hozzá, csak nézek ki a fejemből, de úgy érzem mégis, hogy tehetséges.
Ez is Doris.
