Este játszottam a fiúkkal. Különös kérdéseket tettem fel nekik, azután beszélgettünk. Igen, ezt is játéknak hívom. A gondolkodás, álmodozás az is játék szerintem- de legalábbis remek elfoglaltság. Persze a kicsik még nem nagyon tudtak részt venni benne, de Nagyfiam már mondott okosságokat. Hm. Tényleg nagyon reális gondolkodású, sőt, olyasmi is eszembe jutott, hogy talán nagyszerű gondolkodásúnak is nevezhetném akár, ha nem fenyegetne az elfogultság vádja...

Volt például olyan kérdésem, hogy mit tenne, ha hirtelen 10 millió forintja lenne. Azt mondja, először is a nagy részét árvaházaknak adná és kórházaknak. A maradékból egy tavat csináltatna ide a kertbe, egy részét pedig befektetné tartaléknak. Ha lenne időgépe, legszívesebben az ókori Görögországba utazna. A miértre azt válaszolta, érdekli nagyon az a világ, az akkori vallás, a rabszolgatartás.
Legfontosabb emberi tulajdonságnak az értelmet, a jólelkűséget és a humort tartja, és ha híres lehetne, akkor a humorából szeretné a hírnevet összekovácsolni.
Ha lehetne három kívánsága, akkor az egyik az lenne, hogy legyen képessége átjárni a három világ között. Milyen három világ? Hát a menny, a pokol, és az itteni világ közt. Miért szeretnéd ezt? Mert megnézném, hogy tényleg úgy van- e, ahogy mondják. Aztán elmondanám a többi embernek. Te hiszed, hogy van pokol? Persze. És félsz is tőle? Igen. (Remek. A hittan megtette ismert lépéseit).
Kiderült az is, hogy úgy tervezi, külföldön fog élni (ez picit az én hatásom is), és leginkább Franciaország vonzza (ez nem az én hatásom).
Később ebből a játékból lett egy beszélgetésünk, és elmondta, hogy szeretne nyelvet tanulni- többet, mint ami a suliban van. Ha meggondolom, el is bírná, hisz az angol ragad rá.
Nehéz ügy ám ez. Hol találok tanárt neki megfizethető áron? És ha nem fog külön tanulni, akkor nem követek- e el hibát ezzel? Lehet, hogy éppen ez vinné előbbre. Na és ott van az iskola kérdése. Szeretne elmenni innét, és persze én is szeretném, hogy elmenjen. Ki is néztünk egy helyet, de nyilván a bejárása plusz költség, idő, stb., ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy nem egyedül van. Ha ő megkapja a lehetőséget, az jár a többieknek is. Néhány év múlva a nyelvtanár, a jobb iskola már három felé dukál, mert csak úgy igazságos.
Nehéz ügy ez. Néha azt gondolom, felelőtlenség volt három gyereket vállalni. Felelőtlenség volt három okos gyereket vállalni. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha nem látszódna bennük a lehetőség. Akkor talán nem munkálna ennyire bennem, hogy az esetleges tehetségüknek teret találjak. Néha van úgy, hogy azt gondolom, ej, hát majd megküzd mind a maga szerencséjéért, hisz tesóm is felnőtt volt már, mikor az egyetemet elvégezte. Viszont máskor arra gondolok, ha időben lépnék, akkor előnnyel indulnának.
Igazi europernek szeretném látni őket. Olyan felnőttnek, aki mindig mozgásban van, meglátja a világ működését, nem áll le soha azzal, hogy van egy munkám, házam, családom, tudom a dolgok lényegét, kész vagyok, kérem szépen, már csak ki kell várnom a végét, és ennyi, hanem forog az agya, keres, kutat, és persze élvezi mindazt, ami történik vele. Ezek a dolgok pedig nem maguktól alakulnak ki. Ehhez olyan közegben kell élnie, olyan helyen kell tanulnia, hogy feltámadjon benne az igény.

Valahol azt olvastamláttamhallottam nem is olyan régen, hogy az öregedés két dologból jön össze. Az idő megöregíti a testet, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.
Nem szeretném, hogy a lelkem megöregedjen. Nem szeretném, hogy borúsan lássak, a hiányokat mérlegeljem. Nem szeretném, hogy ne tudjak már lelkesedni. A testem elváshatja az idő, de mindig hinni akarok abban, hogy lesz jobb, hisz már most jobb, mint fél éve volt. Nem sokkal, de jobb.
Abban is hinni akarok, hogy fiam a jövő tanévet már másik iskolában kezdi, hogy egyszer majd Franciaországban élhet, beszélhet három nyelvet, átjárhat a világok között, adakozhat árva gyerekeknek, tapsolhatnak és nevethetnek neki egy megvilágított színpad előtt, könyvet írhat, vagy bármit elérhet, amiről ma még csak álmodozik a takaró alatt. És hinni akarok abban is, hogy mindezt megszorozhatom hárommal.
Ezek hajtanak előre, bizony ám. Ez adja a lelkesedést, ez tart meg fiatalnak. Nem tudom, mi lesz az angollal, de legalább keresek tanárt. Okoska focizik, Nagyfiam tanulhat. Valahogy megoldom, hogy ne kelljen nekik lemondani az álmaikról, és nekem se kelljen megöregednem.