Melissa Etheridge

Napra pontos

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Cipő

2008.11.29. 13:13 - Doris, a komisz

Címkék: életem

 

Reggeli kávé- cigi párostánc a teraszon, mikor éles nyávogás üti meg a fülem. Kinyílik az alsó lakás, a mama egy söprűvel hadonász: Mit keresel itt? Sicc innét... Mi van? Ez nem a mi macskánk?
De nem ám!


Fekete, fehér cipős, semmi extra, nem kell elájulni tőle. Csak egy macska. Reszketősre fagyva, sántán, sírósan. Úgy augusztusi lehet a méretéből ítélve. Elugrik a söprű elől... talán elmegy, hazamegy, felszívódik. Nem kell macska, nem kell több állat.

Egy óra múlva kimegyek a kertbe, s a macska ott ül a mama ajtajában.
Na jó, ezt így nem lehet, eldöntötte mostmár végleg, hogy marad. A nyakamba varrta a felelősséget: vagy gondoskodom róla, vagy ott fog éhen halni a teraszon.
Nincs mit tenni. Felviszem, megfürdetem, enni is kap.
Most itt van. A neve Cipő. Jóllakott, felmelegedett, dorombol, üldögél vagy sétálgat a beteg lábát sután lógatva. Nem nagyon érti, mi történt. Mivel érdemelte ki, hogy a pokolból, a magányból, az éhez
ésből magához emelte a Nagy Óriás? Őt, a senkit, a sántát, az üldözöttet.

Én úgy voltam gyerek, hogy bármilyen beteg verebet, macskát hazacígeltem, az sose lett kidobva. Nem örültek a szüleim, de befogadták őket. Akkor nem is láttam át, hogy mekkora teher volt ez nekik egy bérházban, az emeleten. Ott ápolgattuk az elesetteket, aztán mentek mamához, vagy maradtak nálunk.
Most egy éve, hogy Nagyfiam egy kutyát hozott haza. Találtunk már máskor is szarkát, macskát, kutyát ... valaki mindig akad. Jönnek ide, aztán vagy elviszi a gazdájuk őket, vagy elhagynak minket, vagy meghalnak, vagy maradnak itt. Valahogy úgy képzelem, így épül be az emberbe az együttérzés, a szánalom állatok és emberek felé egyaránt. A szavak nem sokat érnek. Befogadni egy kidobott állatot, látni az örömét, az szívmelengető egy gyereknek. Akkor érzi a súlyát igazán, hogy mennyire jó dolog segíteni. A szülő meg takarít, fürdet, helyet csinál abban bizakodva, hogy a pillanatnyi jóérzésen kívül ad még valamit a gyerekének. Emberséget leginkább.


A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr7794601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2008.11.29. 19:49:02

"Emberséget leginkább."

Manapság ez a legnagyobb hiánycikk...

Köszi szépen, jólesett olvasni.

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.11.30. 05:59:43

Loge: Köcce. Egyébiránt az első éjszaka eredménye: Nulla bekaki. A kis hülye a három lábán kitámolygott az alomba, és tiszteletben tartotta a lakást. Ahhoz képest, hogy életemben mennyi mocskot takarítottam már szőnyegből, ez igen nagyra értékelendő. nagyfiam szobájában aludt, de az ágyba nem mászott be (hurrá!)... szóval teljesen korrekt macska.

Elf 2008.11.30. 18:03:39

Szerettem volna én is gyerekként, hogy legalább egy állatom lehessen. Sose engedték. Tán ezért is lettem ápolónő többek közt... Gondoskodni másról az nagyon jó érzés...

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.12.01. 06:07:21

Sokat ad egy gyereknek, ha ezt az érzést megismerheti.

teknős 2008.12.02. 12:56:48

Ez egy szép karácsonyi történet, ahogy leírtad, méltó a kezdődő adventhez, pátosz és giccs nélkül.

Nekem is volt tavaly egy ilyen macskám. Ilyen korrekt, befogadott cicus. Sajnos elpusztult, mert a fő (?) út nem kímélő őket.


süti beállítások módosítása