A nők barátsága leggyakrabban férfi, vagy intrika, vagy férfi, vagy férfi miatt megy tönkre.
Nekem is van ilyen barátságom. Több ilyen barátságom van. Van azért köztük, ami visszahozható volt, de csak hosszú évek múlva. (folytkövjobbralent)
Mikor bekerültem a főiskolára, az olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna. Voltak sokan, akik érdektelenek voltak, de volt néhány nagyon izgalmas ember. Az egyikkel a kollégiumban találkoztam. Egy amolyan ösztönlénynek láttam azt a lányt. Eszeveszett módon nézett ki, csúnyán beszélt, és mindig megmondta, ha valami nem tetszett neki.
Én egy jólöltözött világból jöttem, furcsállottam őt; vonzott és taszított egyszerre. Úgy döntöttem, inkább elkerülöm. Aztán egyszer a kolesz konyhájában összeakadtunk, beszélgettünk sokat. Onnantól szinte elválaszthatatlanok lettünk. Később együtt mentünk albérletbe.
Sokat segített nekem, hogy azzá legyek, aki vagyok. Inspirált a furcsasága. Elkezdtem ruhákat varrni magamnak, felvállalni a gondolataim, és neki beszélhettem el a problémáimat.
Hááát, lehet, hogy picit szerelmes voltam belé...
Évekig tartott a barátságunk, de később eltávolodtunk. Ő elköltözött az albérletből, és megismerkedett valakivel, aki aztán a legfontosabb lett az életében. Imádta azt a fiút, pedig mindenki kérte, hogy tartsa távol magát tőle. Olyan "alamuszi nyuszi nagyot ugrik" típusú pasi volt.
Már jó ideje együtt voltak, mikor egyszer a Sugovica parton, ott, a Torelliben volt egy nagy buli. Teli volt emberekkel a hely.
Én is üldögéltem valakikkel, és a társasághoz csapódott ez a fiú- a barátnőm fiúja-, ezúttal egyedül.
Dumáltunk, röhögtünk- úgy, mindenki mindenkivel. Aztán teljesen váratlanul elkapta a hajamat, és magához húzott. Rátapasztotta a száját az enyémre, hogy levegőt alig kaptam. Mikor eszméltem, ellöktem magamtól, mondtam, hülye vagy te, barátom, gondolkozzál már, mit csinálsz!
Persze voltak jóakaróim, akik már másnap elmesélték a barátnőmnek a dolgot "csodásan" kiszínezve. Nos, onnantól kezdve nem beszéltünk. Még ezt sem beszéltük meg. Került engem, kerültem én is őt.
Hogy a helyzet még tovább fokozódjon, néhány hét múlva szintén ott voltam egy barátommal ezen a helyen. Egyszer csak bejött a srác, leült az asztalunkhoz, és azt mondta:
- Gyere ki, beszélni akarok veled.
- Csak nem képzeled, hogy kimegyek innét? Húzzál el az asztalunktól inkább!
Megfogta a karom, szorította erősen, felrántott a székről, úgy sziszegte a képembe: Gyere ki! Én meg rángattam a kezem: Tűnjél már innen el! Hát mennyi botrányt akarsz még, hülyegyerek?
A barátom, a Tibi... nahát a Tibi felállt, mondhatni, fölé tornyosult emberünknek, és csak annyit mondott: Jobb lesz, ha tényleg mész.
Akkor elment.
Évek múlva- úgy 15 év telt el- egy este telefont kaptam.
"- Jó estét kívánok. Érdeklődni szeretnék a néptánc tanfolyamról. Hogy akkor most meddig lehet jelentkezni, és pontosan hol lesznek a foglalkozások?
- Üdvözlöm. Fogalmam sincs róla.
- Nincs?
- Nincs. Ritkán tartok néptánc tanfolyamokat. Azt hiszem, egyáltalán nem értek a néptánchoz. Cseszd meg Fülöp, hol a francban voltál ennyi ideig?"
Na. Azóta megint minden rendben. Persze ugyanolyan őrült, csak van már egy kislánya, és el is vált (igen, attól a fiútól). Tetovál (de gyönyörűen!), meg mindenféle spirituális dolgokkal foglalkozik.
Néha pedig emlékezünk dolgokra. Olyanokra, amik még AZ előtt történtek, hogy mindenféle pasiügyek belekeveredtek volna a barátságunkba.
Ennek a postnak semmi jelentősége, de úgy gondoltam, szép apránként összeszedem a régi meséket is. Tényleg annyi minden történt velem, legyenek leírva, akkor biztos nem felejtem el vénasszony koromban sem.
