Mindkét gyerek jól megfelelt bizonyítványt kapott. Jellemző, hogy Nagyfiam sírva jött haza emiatt, Okoska pedig nem is gondolva arra, hogy kiváló is létezik, büszke és vidám volt a "jó" hallatán.
Egyiknek félig üres, másiknak félig teli a pohár.
Nagyfiam elégedetlen. Nem vigasztalja, hogy a torna miatt, a technika miatt lett ilyen, és a matek is épp csak nem ötös... ezekkel ő nem törődik. Nem kiváló, tehát nem ér semmit.
Mindennel így van. Most például el akarják küldeni egy irodalmi versenyre, mert a könyvek nagy részét, amikből fel kell készülni, ő rég elolvasta, de ő nem megy. Egy éve annak, hogy belerángatták egy hasonló megmérettetésbe úgy, hogy nem volt eléggé felkészült. Akkor nem tudott nemet mondani, s a csapatuk utolsó előtti lett. Fiam magát hibáztatta, és azóta nem is indul semmilyen tanulmányi versenyen. Mondhatok neki bármit, nem hallgat rám. Megmakacsolja magát, aztán utólag bánkódik, hogy mégis jobb lett volna, ha megpróbálja. Okoska ezzel szemben azt mondja: Itt az akadály. Most beakadt a lábam, levertem, de majdnem megvolt. Nekifuthatok még egyszer?
Mások az emberekkel is. Nagyfiam homlokára ez van írva: Jöhettek, de ne túl közel. Ne akarjatok túl sokat, mert végül nem kaptok semmit. Okoska pedig: Gyertek, és szeressetek! Bárkit felvidítok és megölelek.

Ugyanabban a világban élnek, de mindent másképp látnak. Más lesz az életük is. A Nagy sokkal jobb adottságokkal rendelkezik, mégis kevésbé alkalmas a sikerre, mint Ákos. Túl óvatos, túl sérülékeny, így hiába a tudása, nem tud ebből előnyt kovácsolni. Ákos még a hibáit is "eladja". Az ujja köré csavar bárkit. Nagyon érdekes figyelni őket.
Mikor születtek, az is jó volt. Jó volt szorongatni meg szaglászni a kis testüket, de én már akkor is azt vártam igazán, hogy nagyobbak legyenek. Az érdekelt, milyen emberek lesznek. Zavart például, hogy nem beszélnek. Egy babával nem sok mindent lehet kezdeni; sokat nem árul el magáról. Csak találgatja az ember, hogy vajon mi jár a fejében.
Az, hogy már rajzolnak, írnak, beszélnek, gondolkodnak, nekem nagy ajándék. Erre vártam éveken át. És igazándiból letojom ám a bizonyítványt.
Mit számít az VALÓJÁBAN?