Melissa Etheridge

Napra pontos

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Szőke kóla

2007.12.30. 12:34 - Doris, a komisz

Címkék: blog család közélet szerelem gondolatok napló életem


Még eszembe jutott valami.
Megvettük ezt a filmet. A Szőke kólát.
Már láttam régebben, de most így többször megnézve egyre jobban szeretem.
Tudod, miért?
Mert nem látunk.
Sokszor nem látunk.
Ez most azért különösen fontos nekem, hogy leírjam, mert az a beszélgetés, amiről múltkor írtam, hogy jó volt, és még így egy hét távlatából is fontos nekem, az egy roma srác volt. Egy igazi. A telepről.
Nem is értem, hogy lehetett ő ott, mert nem is szokták őket beengedni ezekre a helyekre. Ott volt,
férjem munkatársa, és ezért beszélgetni kezdtünk.
Nem iskolázott, nem tanult, nem blabla.
De jó volt vele dumálni.
A végén megérintettem, és megköszöntem neki. Ilyet nagyon ritkán teszek. Megérinteni pedig egyáltalán nem szoktam embereket. DE ez annyira jó volt. Mármint ez a beszélgetés.
Ő pedig azt mondta, életében nem beszélt még így nővel. Ezt elmondta férjemnek is.

Közel kell menni az emberekhez, hogy értsük őket. Látni kell, nemcsak nézni.
Mondom ezt úgy, hogy sajna elsőre nekem is vannak előítéleteim, bosszankodom dolgokon. De akkor is kellenek ilyen filmek, kellenek beszélgetések, rá kell kényszeríteni magunkat, hogy közel menjünk.
Ahogy nekik is rá kell kényszeríteni magukat.
Nem oszthatjuk az igét a piadesztálról, hogy hogyan kell élni. Azt úgysem fogadja el senki.
Én szégyellem magam, mikor kitiltják őket helyekről. Úgy cuzammen.
Rossz lehet úgy élni.
És lássuk be, az életük teli van tűzzel, szenvedéllyel, indulattal. Ez nekem tetszik.
És lássuk be, nehéz úgy "otthon lenni" valahol, ha mindig azt érzed, hogy csak megtűrt vagy ott.
Nehéz úgy jónak lenni, ha eleve rosszat feltételeznek rólad.
És mi a jó? KI dönti ezt el és milyen alapon?
Ajaj, ebbe már bele sem gondolok.

Egy biztos: férjem emberei keményen dolgoznak, ha az ajtót becsukják előttük, odébb mennek, ha pedig valami csoda folytán bemehetnek, szívesen fizetnek egy kört.
Van ilyen is. Csak mi nem erről ítélünk.

Ilyenek járnak a fejemben, mikor filmeket nézek.

A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr65278970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása