Sokkot kaptam.
Ma reggeli hír:
Iskolánkban 3 nyolcadikos elkapott egy alattuk járót (még kétséges, hogy hatodikost, vagy 6 évest), kényszerítették, hogy orálisan kielégítse egyikőjüket, közben ezt mobilon rögzítették, majd egymás közt terjesztették.
Ennek köszönhetően lebuktak.
A hír egyik osztálytársuktól származik....tehát nagy valószínűséggel igaz.
Több dolog cikázik bennem.
1, Nekem is van ott gyerekem, és bár tudom, hogy állati állapotok vannak a felső tagozatban, de valahogy ezt azért mégse nem gondoltam.
Innét már tényleg csak a lövöldözést látom újabb lépésnek.
2, Rémálmaimban már látom magam előtt halvérű, lányarcú fiamat ilyenfajta attrocitásoknak kitéve, én pedig nem vagyok ott, hogy megvédjem, és kitépjem a szívét annak az
3, Nincs mentség. 14 évesen nincs mentség erre. Nincs elkúrt nevelés, mert bármilyen elhanyagolt egy gyerek, az agyával TUDNIA KELL, hogy ez már nem játék, ez már bűncselekmény.
Nincs bennem szánalom, bármi lesz a büntetés.
Túl kevésnek fogom találni.
4, Külön felháborít, hogy az egyik elkövető ugyanazt a nevet viseli, amit az én fiaim, így nemcsak önmagát taposta a sárba, hanem az unokatestvéreit, mert nem tudnak ők mostantól olyan jót tenni, hogy a nevükhöz így vagy úgy ne tapadjon mocsok.
5, Tisztelem és imádom a fiaimat, mert bár nem túl nagyok, de a legnagyobb viharban is emberként álltak helyt, míg más gyerek vihar nélkül is szarrá válik.
6, Dühös vagyok már megint a kölykök irányította világra, ahol otthon és iskolában CSAK jogokról beszélünk, így a ferde hajlamú agyalágyult, neveletlen suhancok kezükbe veszik a kormányrudat és mindenféle vezetés feje fölött mérgezik a levegőt és más gyerekek életét.
DÜHÖS VAGYOK!!!!
Mostantól az SS bőrkabátomban fogok járni és a sildes sapkámban, és a homlokomra oda lesz jegyezve:
Ha élni akarsz, tartsd távol magad a családomtól!
