Annyira izélgette mindenki ezt a Valentin napot tegnap, én pedig még csak meg sem említettem- annyira el voltam foglalva ezzel a másik témával...
Nekem nincsen ezzel semmi bajom.
A kereskedők hadd pakoljanak, aztán Neked szabad döntésed, hogy mennyiben élsz vele.
Nekünk most volt jelentősége.
Mivel férjem "természetesen" most is éjjelig melózott, én kettőnknek vettem ajándékot.
Egy nagy doboz pralinét.
Jó szar volt 80 %- ban, a maradék 20% viszont finom.
Szépen üldögéltünk a doboz mellett, és drága Forrestünk mamájának mondásán méláztunk:
Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudod, hogy amit éppen kiveszel, milyen ízű lesz ( óóó, bár tudnám pontosan idézni, de sajna nagyon régen olvastam kölcsönkönyvből).
Ennyi elég is volt. És az még hozzá, hogy elmondta, egész nap rajtam, és kettőnkön gondolkodott. Hogy vajon boldog vagyok- e vele. És én azt gondoltam, az ilyen kérdésektől igen.
Kimondottan az vagyok.
Jó kis Valentin nap ez így.
