Nem sok dolog van, ami miatt örülnék, hogy ide születtem.
Az egyik, ami miatt mégis, hogy imádom ezt a nyelvet. Úgy értem, örülök, hogy beszélhetem és olvashatom a magyart. Na persze, semmilyen másikat nem ismerek normálisan, mégis úgy hiszem, ennél cizelláltabb, sokszínűbb nem igazán lehet a világon.
Ez most azért jutott eszembe, mert úgy egy éve, mikor kezdtem a naplót, minden hétfő azzal kezdődött, hogy Hajósandrásról áradoztam. Vasárnap megnéztem a Heti hetesben, aztán kifejtettem, milyen remekül használja a szavakat.
Tegnap is volt, de már nem áradozok. Azóta a szívem valaki más ejtette rabul.
Szőke kapitány ugyan nem jeleskedik a beszédben, érte másért rajongok (most mondjam el, mennyire szexis, izgalmas, férfias????)
Visszatérve a lényegre. Szóval Hajósnak is benéztem a blogjába...elég ritkásak a bejegyzések (sajna, a közismert fickók nem fordítanak elég gondot erre, és leginkább csak tájékoztatásra használják a postokat), viszont nyelvileg igen kellemes élményben volt részem. Olyan érdekes- nyakatekerten fogalmaz, ahogy a dalaiban is (Emil rulez), és ha sokáig nézegeti az ember, egyszercsak elkezdi átvenni a módszert.
Hozzáteszem, bár azt mondják, rettenet nehéz ezt a nyelvet elsajátítani, ahhoz képest még a gyerekek is képesek rá, hogy értelmes új szavakat alkossanak belőle. Sőt, néhány napja egy általam kitalált szót használtam egy adott helyzetben, és valaki visszakérdezett, mert még soha nem hallotta....viszont azonnal értette a szövegkörnyezet miatt.
Mostantól övé is a kifejezés.
Hát nem tom.
Én mint mondtam, csak magyarul beszélek, de érdekelne, vajon más nyelvek mennyiben képesek ilyen finomságokra, állandó megújulásokra, különös fordulatokra.
