Nos, amikor nem a kertben szuttyogtam, vagy nem csokis pitét sütöttem (nyammm), akkor biztos, hogy romantikáztam az elmúlt két napban. Filmanyag és mogyi volt hozzá bőven.
Bőgtem jókat és elmélkedtem ilyen szerelmetes- férjhezmenős ügyeken.
Merthogy úgy van ez, hogy mindenki vágyik egy olyan jó kis kapcsolatra, amire rábízhatja magát. Valakire, aki "úgy szereti őt, ahogy van".
.jpg)
Amikor még csak keresgél az ember, elkezd egy új érzést valakivel, akkor mindig ott van benne, hogy tip- top legyen, okos legyen, csinos legyen...aggódik a "röcögős kis hája" miatt, vagy azért, hogy adott pillanatban lehetőleg nehogy valami nagy hülyeséget mondjon. Stresszel, hogy nehogy elrontson valamit.Aztán szépen túljut ezen, néha topis és elhanyagolt, röcög a hája, és megtapasztalja, hogy ettől még nem dől össze a világ.
Aztán beteg lesz, vagy morgós, vagy oltári hülyeséget mond a legrosszabbkor...és újra megtapasztalja, hogy a világ nem dől össze.
Így formálódnak ketten egymáshoz, és ettől áll össze az, hogy az ember ( a nő legalábbis...én legalábbis) biztonságban érzi magát. (Természetesen normális kapcsolatokról beszélek)
De van néha, hogy ez az összecsiszolódás össze is karistolja ezt az érzést.
A biztonság közönnyé válik.
Mert azért néha fényesíteni is kell ám azt mindenféle dolgokkal.
Példul azzal, hogy az ember tip- top (csak neki), és okos, és csinos...és erősen aggódik a röcögős kis hája miatt (vagy a lángos feneke miatt :-( ), vagy néha mond egy nagy hülyeséget, amin aztán jót lehet nevetni...
Mindezt azért, hogy a "csiszolás" ne halványítson túl erősen.
Mert újrakezdeni- hát az nagyon nehéz (ezt meg én tudom), és rémisztő, és kockázatos, és kétségbeejtő....semmiképp nem biztonságos és fényes...
Úristen! Fogadjunk, nem érted, mit akartam ezzel mondani!
Pedig annyira egyszerű.:-)
Hát csak azt, hogy úgy érzem, készen állok rá, hogy magamra húzzak valami extraszuper gyönyörűséget mindenféle fényesítések céljából- de csakis azért. Véletlenül sem saját szépérzékem kielégítése miatt. :-)
Egy ilyesmire gondoltam.
