És Szabadságharcos Doris kitekerte a zászlaját, hogy megvívja a csatát!
Hoppáré!
Mert ha változást akarsz, a változás Te magad légy!
Szóval szülői értekeztem ma, és persze nagyon jó volt, mert Okoska tanító nénijeit különösen kedvelem- már írtam is erről szerintem.
Szóba kerültek nevelési stratégiák, és remek volt hallani, ahogy arról beszéltek, hogy no tegezés, hogy udvarasság, köszönés...alapvető illemszabályok, amik hiányoznak, és ők ugye segítségünket kérik abban, hogy ezek épüljenek már be a gyerekekbe, ha lehet.
Hurrá, hurrá!!!
Aztán kijöttek az elmúlt hónapok botrányai- mint téma.
( Nem tudom, ki emlékszik arra, mikor egy kisgyerek nagykamaszok által való megalázásáról írtam. Aztán azóta van olyan esemény, amiről nem is írtam...nyílt utcán támadnak meg osztályokat, gyerekeket túlkoros kamaszok...áh, csak olyasmi, ami az egész országban megy).
A suli tehetetlen, a
Na, én meg olyan vagyok, hogy hallgatok egy darabig. Hallgatok, hallgatok...belülről meg esz az ideg.
Aztán egyszer elég.
Ma volt az "elég".
És elmondtam szépen, hogy ez így nem jó.
Valamit tenni kell, mert a gyerekeket el fogják vinni az emberek innét.
Az iskola lejáratja magát a hallgatással.
Fel kell vállalni a problémákat, elmondani a szülőknek hogy tudjuk, hogy tenni akarnak valamit. Ne csak a pénzünket (adományainkat) kunyerálja az intézmény, hanem a tehetetlenségét is vállalja fel.
Hogy segíthessünk.
Mert a törvények úgy sz*rok, ahogy vannak- ezt tudjuk.
És barátom, aláírást kezdtünk gyűjteni, a szülők össze akarnak fogni, járőrszolgálatot szervezni a legkritikusabb (déli) időszakban a fontosabb útvonalakon.....
Elindult valami...
Én pedig nem fogom hagyni, hogy kialudják magukból.
Vannak terveim, csak még át kell gondolnom az egészet, de basszus felrázom ezt a letespedt, poros várost, hogy ha másért nem, legalább a gyerekeikért mozduljanak meg.
ÉBRESZTŐ!!!
Jaaaj, drága Matild néni osztályfőnököm....ő mondta egyszer, hogy sok bajom lesz az életben, mert "túl fejlett az igazságérzetem"...hahaha, az bizony, de miért baj az?
Ha nem teszek valamit, szétrobbanok, esküszöm.
Ma kimondtam, ami közel 4 hónapja feszít már, és elindítottam valamit...ettől sokkal jobban érzem magam.
Mert nem tudom eltűrni, hogy a jó emberek járjanak a fal mellett, hogy az okos gyerek legyen a megvetett, a szarházi a favorit.
Nem vagyok hajlandó meghúzni magam, és nem fogom a gyerekemnek azt tanítani, hogy a farkasok elől el kell bújni.
Ha kell, a számat jártatom, ha kell, hát segítek, ha kell, harcolok.
Van egy világom, és nem adom a farkasoknak.
