Remek kis 3 napot tudhatunk magunk mögött.
Szombaton egy családi majálist szerveztek itt nálunk kint a pusztában egy tanyán. Ej, hát nem volt semmi extra, mert amúgy is a 30 ezres városból kb. 100- an tudtak kilibbenni...hehe, bizonyosan jobb program is akadt nekik.
Most mondjam azt, hogy "jellemző"?
Pedig mindenki sír itt is, hogy nincs az emberek közt összetartás, kibeszélik egymást, nem segítenek, átverik akár a haverjukat is. Aztán itt lenne egy lehetőség, mikor el lehet menni lazulni, együtt lenni, inni egyet, akkor meg gubbasztanak otthon.
Pedig a kapcsolatok ilyen helyeken kezdődnek.
Ha már horgiztok egyet, vagy őrjöngtök az ugrálóvárban, vagy közös vattacukorból csemegéztek, akkor másnap- egy szürke hétköznap is -könnyebben szóba álltok egymással.
Na mindegy, az a száz ember, aki ott volt, jól ellébecolt.Mi is kifújattuk magunkat a széllel, ordibáltunk nagyokat, megtekintettük a sztárvendégeket (Bíró Gergő, 4forDance, K. Fruzsina).
Gergő édes volt (Világzene lemezét megvenni!!!), táncos fiúk- hmmmm, és nyamííí! Nagyszerű energiák, humor, tudás.
És természetesen extra szexisek. Ha én pedig ilyet mondok, akkor az ÚGY VAN, merthogy engem soha egyáltalán nem izgat fel pölö férfitestek nézegetése, vagy chip- es fiúk vonaglása. Ez így önmagában semmi hatással nincs rám. Viszont van valamiféle olyan rezgés, ami olykor talpig felöltözött, fegyelmezett férfiakra mondatja velem, hogy szexisek. Na ez egy ilyen csapat.
Fruzsina részemről abszolut felejthető.
Vasárnap kérem szépen mr. Darcy megfogta élete legnagyobb halát. Egy hat és fél kilós pontyot.
Brávó, brávó.
Teljes mértékben elismerem, de sajna mindig eszembe jut az a bizonyos cselekvéssor, ahogyan a férfi horgászik :-). Egyszer bizonyosan lesz abból egy post, mert bizony számomra kevés mókásabb szitu van a világon.
Aztán ahogy mondja nekem: "Figyeljed a botot, és mikor az úszó ugrál, akkor kapás van...nem most! Micsinálsz?...Az a szél volt...."- Olyan egyforma, neeeem?
Tegnap pedig, mivel nem mászkáltunk még eleget, hát bementem a Fiúkkal a Pünkösdi Kirakodóba (mr. Darcy már dolgozott).
Összevissza tapostuk Kmét utcáit, lábunk már leszakadófélben volt, fröcsköltünk a szökőkutakkal ( de miért érzem én a Világörökség legromantikusabb részeinek a szökőkutakat? És miért támad fel bennem örökké az inger, hogy feltűrjem a nadrágomat, és két lábbal ugrándozzak bennük? Miértmiértmiért????)
Picike elszökött- természetesen. Rohant ezerrel, átfutott két forgalmas kereszteződésen, úgyhogy ezért aztán kikapott.
Már százszor kértem, hogy ne csinálja ezt, és ennyi. Behúztam egy gránit emlékmű mögé, és elvertem a picsáját. Csúnyán néztem rá, és kiabáltam.
Azt is mondtam, ezután nem magyarázkodok, nem okoskodok, ha elszökik, elverem ott az utcán. Még mielőtt elgázolják. Öntörvényű, szeleburdi...áááá! Megőrjít ezzel.
Kajáltunk fagyit, vettünk kenyeret, etettük a galambokat, csúszkáltunk a nullás kilóméterkőnél....nem tudom, ha majd egyszer felnőnek, mit gondolnak látva felnőttként a felnőtteket. Milyen eszeveszett, fegyelmezetlen anyjuk voltam én valaha nekik?
Hát egyetlen szomorkás momentum, hogy elsétáltunk a városi tévé régi épülete előtt, és eszembe jutott az a közel 20 évvel ezelőtti nyár, mikor ott voltam gyakorlaton...hajhaj, ha akkor abba jobban belekapaszkodok, már ki tudja, hol és mit csinálnék...egy lehetőség a sok közül, amit nem kaptam el, mikor felém nyújtották.
