Tudod, hülye szülő ellen nincs segítség. Nem megadni akar, csupán megvenni akar mindent - a különbség óriási. Ami a legfontosabb lenne, annak maga is szűkében van, mit várhatunk?
A tieitek nem kicsik még erre a munkára? Mármint, a mindhárom. Mert ugyan hová tudnád tenni a Picikét? Na, meg a harmadik gyerek (én is az vagyok) már tisztára dudva, ha szerencséje van - vagy olyan szülőket kapott, akik mellett nevelődni érdemes.
Ja, nem látom, hogy kell a blogversenyen Rád szavazni, de megteszem, mert élvezem a blogodat, az írásaidat, a gondolkodásodat és nem, nem tartom rossz ötletnek, ha a "körök" összemosódnak. Hozzád pl. Tyrián át jutottam el, naponta olvaslak mindkettőttöket.
A fenébe, már megint teleírom alapot!

Jó ötlet, amúgy amit kitaláltál! =) Régen minket is mindig befogtak valamilyen munkára, hogy segítsünk. Nem azt mondom persze, hogy halálra dolgoztattak, de segítenünk kellett.
Amikor kis gyeker voltam, voltak földjeink, és mindig ott segítettünk. Persze egy idő után játszhattunk is, de azért segíteni is kellett...
Viszont, ami Nálatok szerintem egy kicsit buktatás lehet, hogy Picike még elég kicsi, és pénzért kellene idegen helyen kellene dolgoznotok, ahol azért nem úgy pihenhetnének, ahogy szeretnének... egy gyereknek azért ez más, neki még nehéz felfogni, hogy már csak két óra van hátra, és sokkal többet dolgozott le.
Ezzel, pedig nem kritizálni akarom az ötleted, csak ez az én megláátásom, amúgy pedig a Gyerekeid terhelhetőségét Te ismered! =)

Végre valaki, akinél nem vicc önmagában a dolgozó cigány. Jó lenne, ha ezt is többen tennék. Az meg, hogy munkán keresztül ismerjük meg a másikat, külön jó. Bárvó Doris! Még egy jó pont! :-)))))))))))))
A másik jó pont - de az már régóta megvan -, hogy megint az értékítéletre neveled a srácot. Tudod, ha többen így lennének, akkor tán kevesebb gyerek dobná el mondjuk a tízórait, vagy vágná földhöz a féléves, és elavultnak ítélt mobiltelefont. (Mindezt sokszor pont olyan teszi, akinek a szülei segélyekből élnek, és aki közben naponta viszi a suliba a kétliteres kólát meg a jegesteát.)
Jó az ilyet olvasni, látni, hallani. Kár, hogy még nincs elég.

kelgyo, doris, mindenki, akinek kicsit is számít a gyerekeink jövője, valahogy így!
továbbra is hiszek abban, hogy felnő a már jóra is képes nemzedék - nem feltétlenül azok fogják húzóerőként működtetni, akiknek a bájos és abnormis szülő mindent megadott - anyagiakban, akár erőn fölül, mert szerintem úgy csak ellátni lehet, nevelni nem.
az unokáim - bár egykék - gondolkodása is egész szépen alakul, benneteket olvasva meg tovább erősödik az én hitem.

Nagyon jó gondolat. A fiúk biztosan élvezni fogják, még ha el is fáradnak a végére. Sokkal jobban fogják értékelni azt, amit az így kapott pénzükön vesznek majd. A picikénél Te tudod, mit tud majd csinálni. Neked lesz "technikailag" a legjobb dolgod. Magas vagy, nyilván hosszú kezed is van! :-) Így könnyű gyümölcsöt szedni! :-)

Egy biztos, hogy jó az, ha az ember minél hamarabb látja az összefüggést a pénz és a munka között. Mikor már alkalmas voltam rá, én is sokat dolgozgattam a ház körül, azután nyáron munkával kerestem meg azt a pénzt, amit már nem kaphattam meg otthon, mert nem voltunk nagyon eleresztve. Nemhogy káromra vált volna, hanem kifejezetten jót tett, sőt akkor buliként éltem meg ezt a munkát.
Ma azt figyelem meg, hogy a hála és a megadott dolgok között a társadalomban fordított az arányosság. Pont azok a gyerekek a leghálátlanabbak, akinek megpróbálnak mindent megadni, szélsőséges esetben előfordul, hogy ezek verik/ölik meg a szüleiket. Jó, ez szélsőséges eset, de az embernek később nem mindegy, hogy a gyerekei meglátogatják-e, törődnek-e vele, vagy majd a hagyatéki tárgyaláson jelennek meg legközelebb.
Én, bármennyit is tehettünk meg, mindig korlátok közé szorítottam a gyerekeket. Sok küzdelem elmondani, hogy hol a határ, megbeszélni, hogy csak azért nem veszünk olyan drága cuccokat, mert megtehetjük, nem megyünk el csak egy nyári táborba, és ki kell választani. De hiszek benne, hogy hosszútávon ezt kifizetődő.
Egyszóval nagyon helyes, hogy gyerek megtanulja megbecsülni amilye van, felújítani a biciklit, megtudni, hogy dolgozni is kell a pénzért, mert akkor felnőtként nem az lesz neki az első pofon, hogy fizetés után 5 nappal nincs neki miből élnie.

stali: Nem tudom, hülyeség- e ez a szülők részéről. Sokaknál az látom, hogy tényleg szeretnének jót ezzel. Törődnek is a gyerekkel, szeretik is. A törődés része a kímélet. Vannak persze abszurd helyzetek, de én pusztán annyira gondoltam, hogy új ruha, drága tábor, utazások, játékok. Amit szeretnék én is könnyűszerrel megadni. Az ilyen helyzeteket, nevelést jobbára az élet kényszeríti rá az emberre.
nem tudom, milyen emberek lennének, ha megvolna mindenük (lehet, semmivel sem rosszabbak, mint így). Azt sem tudom, így milyenek lesznek. Így muszáj nevelnem őket, és csak bizakodom, hogy később majd nem kérik számon rajtam, hogy egyszerűbb gyerekkoruk volt, mint annak a kisgyereknek, akinek több adatott.

Angel: Azt gondolom, nem lesz egyszerű Picikének. Szerintem majd viszünk pokrócot, tetriszt, kártyát, homoklapátot, néhány demizson vizet, és akkor tudnak saralni, pihenni, fára mászni, gyümölcsöt enni. Ha picit segítenek, már az is nagy dolog tőlük. Hét napból 3- 4- et gondoltam ezzel tölteni. Ezek után az itthoni tespedés is kívánatosabb lesz, mintha folyton itt unatkoznak. jaj, meg hát a régi parasztgyerekek, akik a kukoricaföld mellett töltötték az egész nyarat...a gyerek feltalálja magát. Persze csak ha rá van kényszerülve.

kelgyo: Azt mondja a tulaj, olyan munkásai vannak, hogy nem tudja elhinni, mi munkát elvégeznek egy nap alatt :-). Nem baj, jó húzóerő lesz. Mindig mondom, hogy általánosítani nagy hiba. Még akkor is, ha tízből 8- ra érvényes az elmélet.
A képed a kajadobáló kólás gyerekekről állja. Ilyet én is láttam. És hogy miért azt eszik? Tudod, egyszerűbb a pénzt a kezébe nyomni a gyereknek reggelire, mint megkenni a szendvicsét. Csakhogy én ezt nem merem megtenni, mert tudom, hogy kólát és édességet venne belőle (mint minden gyerek). inkább visz szendvicset, azt meg valahogy nem meri kidobni...inkább néha elcserélik egymással :-)

Tyria: A technikai részét már fentebb leírtam :-) Amúgy szeretek gyümölcsöt szedni, fára mászni, eszegetni közben. és milyen jókat fogunk dumcsizni a fiúkkal...

movhu: Nem tudom, miért alakulnak így ezek a dolgok...min múlik, hogy egy gyerek tiszteli a szüleit vagy sem. Gyanítom, tényleg nem pénzfüggő. Van olyan gyerek, aki mindent megkap, mégsem becsüli a szüleit. Nekem anyukám betegen járt fóliasátorba napszámba, hogy megéljünk. Nagyon tiszteltem érte. Furcsa a gyerek lelke, de igen éleslátó. Erősen megérzi a valódi értékeket.

Kiskoromban virágot árultam a piacon. Abból vettem meg az álomlegót. Aztán újságot. Abból az álomtelefont. De ezek ezerszer többet értek nekem minden kapott kütyünél! Mert én dolgoztam meg értük!

doris, a mentalitásra mondom, hogy nem tartom elfogadhatónak. Mert nem tanul felelősségérzetet, ha mindent a szájába - feneke alá - falbavert feje elé tesznek a felmenők, de nem mutatják meg, hogy ezeket hogyan érik el. Megbecsülést pedig nem fognak kapni - de a gyerek nem is arra való, hogy hálás legyen, hanem, hogy amit kaptam, továbbadhassam neki. De, sajnos, nem biztos, hogy erre ráeszmélnek, ha csakis az anyagi javakat ismerik!
Ha többet tudnál rájukaggatni, gyanítom, akkor is tartanál korlátokat . Mert gondolkodsz, felelősen. A nagyobbikam olyan iskolákba járt, ahová a nagyon-elit gyerekek, a mai napig elmondja, hogy kamaszként a többieket látva nehéz gyermekkorát élte meg, de tisztességes, normális ember lett, és ezt ő is tudja. 16. szülinapján kaptam tőle életem legnagyobb ajándékát: ha neki lesznek gyerekei (van, 1), szeretné legalább úgy nevelni, mint én őket.

Az a baj ezzel a neveléssel, hogy mindenki (legtöbben) szeretnénk nagyon jól csinálni. A saját szemszögünkből figyelünk másokat, látjuk a hibáikat, és bizakodunk, hogy nem rontunk el semmit túlságosan. Aztán mikor már látjuk is az eredményt, mert felnő a gyerek, akkor már semmit nem tehetünk. Annyi félrement kamasz van, akikből embert akartak nevelni. De láttam olyan kamaszt is, aki nagyon élhetetlen, önző volt, aztán 20 éves korára észhez tért. Most dolgozik normálisan, úgy néz ki, helyre jött.

kedvenc vicceim egyike. Megszületik a kínai fia. Elmegy a Bölcshöz, tanácsot kérni. Mondd, Bölcs, hogyan neveljem a fiamat? Milyen idős a fiad? 7 napos - hngzik a válasz. Már késő! -mondja a Bölcs. De nagyon sokat lehet korrigálni és nekem senki ne mondja, hogy a látott példa nem nevel hatékonyan! Akár a példaértékével, akár a teljes elfordulásra képes elvezetni.

Yayy de szerettem nyáron gyümölcsöt szedni... :)
Mindíg el szoktam menni...
Lehetett ismerkedni, meg pénzt keresni... :)

Igazad van, ám a feltalálásban! =) Nem is mondtam, hogy ártani fog nekik! De tény, hogy nem lesz velük és nekik egyszerű...
De amikor régen szegény gyerekekkel dolgoztattak bányákban, és ott is sok túlélte, nekik meg csak egy nyári kaland lesz! =)
Amúgy meg a mai társadalomban nagyon benne van ez a mindentől védjük meg a gyereket... nem biztos, hogy ez a jó megoldás... a burokban nevelés. Kellenek a tapasztalatok.

Azok is kellenek, meg egy kis erőlködés. Be kell lássam, Nagyfiam pölö teljesen puhány. Ha valami nem megy elsőre, feladja. Ez nem tetszik. Kell egy kis erőlködés, a francba.