Most olyan témarabló leszek, ugyanis tegnap Pudingocskánál az ovis jelekről volt egy játék.
Már régebb óta volt egy olyan érzésem, hogy ezek a jelek, ha egy kicsit értelmezzük őket, igen szimbolikusak lehetnek, bár véletlenszerűen jelölik ki őket a gyerekeknek. Mondok néhány példát:
Én csengő voltam. A csengő olyan kis giling- galang. A legkisebb hatásra megszólal, elcsengi a véleményét, sokszor meggondolatlanul és hirtelen, de reagál mindenre.
Nagyfiam ceruza volt. Ő elméleti ember. Sokat rajzol, olvas, agyalgat. Írni is jól tud, bár most még nincs meg benne a kényszer, hogy kiadja magából a dolgokat...talán majd később.
Okoska zászló volt. Mindig az élen lobog. Harsány, energikus, a többiek őt figyelik, adnak a szavára, ő pedig boldogan fürdik a rajongásban.
Picike kishajó volt, most hold. A kishajó szelíden ringatózik az életen, nem keveredik, nem merítkezik, de ott van, szerves része az egésznek. A Hold rejtélyes, és szintén különálló. Minden sötét éjszaka, csak a Hold világít. Nappal, mikor minden fényes és harsány, elrejti magát.
Volt egy ismerősöm. Ő létra volt. Mindig kinevette magát, ha visszaemlékezett rá, pedig épp olyan nagyratörő tervei voltak, ahogy a létra fúrja magát a magasba.
Az egész játékról a Mackótestvér című film jutott eszembe:
port.hu/pls/fi/films.film_page
Abban is van egy olyan, mikor a férfivá avatáskor megkapják a totemállatukat a fiúk. Lehet, hogy nem szeretik, nem értik, hogy miért pont azt, de végül mindig bebizonyosodik, hogy éppen az az övék, nem az, amit szerettek volna.
Ja, a lényeg: Mivel itt teljesen- majdnem teljesen- más társaság leledzik, mint Pudingocskánál, hát szívesen végzek mélyenszántó elemzéseket jeleket illetően. Pénzt nem fogadok el, mert akkor elveszítem a tudásom, ezért az adományokat a kijáratnál lévő urnába szíveskedjetek dobni észrevétlenül ( ez a legújabb. Egy jósnőről hallottam, hogy így dolgozik :-) )
