Gyerekes
2008.06.08. 20:48 - Doris, a komisz
Címkék: család gyerek kapcsolat lélek önismeret
- Amikor kicsi voltál, a papa szigorú volt veled?
- Igen, eléggé.
- Aha, gondoltam.
- Szerinted én szigorú vagyok?
- ...
- Csak őszintén...
- Igen, kicsit az vagy.
- A tanító néni szigorú?
- Hát ő néha nagyon, máskor cseppet sem.
- Te hogy szereted, ha szigorú valaki, vagy ha nem?
- Inkább ha nem...persze, hogy azt szeretem.
- És ha te lennél a helyemben, te hogyan oldanád meg azt, hogy soha ne légy szigorú?
- Fogalmam sincs.
- Na és szerinted te szigorú vagy?
- Huh, én nagyon. :-)
És tényleg az. Az öccseivel százszor inkább az, mint én. Még olyankor is figyeli és szabályozza őket, ha én is ott vagyok.
Grrr, nem szívesen lennék a fia.
A tv2- őn Vujity Tvrtko beszláni riportját nézzük. Hirtelen mellém bújik, a kezem simogatja. Mindketten a könnyeinket nyeljük, aztán csak összenézünk. Ragyog a szeme a szomorúságtól.
Nincs itt miről beszélni.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr9510161
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2008.06.09. 20:44:31
:-))))) Érzi ő, hogy a szigorúság - ha az nem drákói, önmagáért való - valahol fontos az életben.
Igen, hát Tvrtko nagyon ember, nem is lehet másképp hallgatni, nézni.
Igen, hát Tvrtko nagyon ember, nem is lehet másképp hallgatni, nézni.
