Amikor mr. Darcy azt mondta, le vagyok pukkadva és szeretné, ha adnék magamra (úgy, mint általában máskor meg néhanapján), akkor én végignéztem a passzos gatyámon, a tűsarkúmon és a csinos kis felsőn, amiben fveszítettem, és azt gondoltam, lehet, hogy romlik a szeme.
De aztán láttam, hogy csak a fejemet nézi erősen.
Hja, így már értem. Lepukkadt a fejem.

Ekkor lépett be két régi ismerősünk. Nagyhangú, nevetős emberek.
Puszi, üdvözlés, leülés...kicsit zavart a közelségük. Egyikük túl közel hajolt hozzám és túl gyakran megérintett.
Ő ilyen. Nincs "tere". Nem érzi a tiédet sem.
Hehe...azért az eszembe jutott, hogy annyira nem lehetek szörnyeteg, ha már így...és ennyire...
Mikor mentek el, felálltam, mert ők mindig puszilkodnak. Akkor felsóhajtott: Jaj, végre...ez az isteni illat- és mélyet szippantott a nyakamba.

Ja vagy úgy!!!
Mr. Darcy a megfáradt arcomtól nem látta a csinos öltözékemet, barátunk pedig a "szagomtól" nem látta az elgyötört fejemet :-)
A férfiak pedig egyszerre csak egy dologra tudnak koncentrálni...mint az köztudott :-)