Megkívántam ma a halászlét.
De annyira megkívántam, hogy szinte rosszul lettem, hogy ehessek.
Mert én néha olyan vagyok, hogy néha megkívánok..khm..dolgokat, és akkor azt szeretem úgy hamarjában megkapni. Máskor viszont szeretem késleltetni őket. Élvezni a vágyakozást és előre elképzelni az örömöt, amit majd okoznak, ha végül enyémek lehetnek.
Nos, ez a mai nagyon agresszív és tolakodó kívánás volt. Kellett, hogy halat vegyek ki a fagyból, kiengedjem, főzzem krumplival, hagymával, passzírozzam, majd naaagy szeleteket főzzek az így elkészült lébe.
De megvan.
Itt gőzölög az orrom előtt.
És kínozom magam, hogy még nem...majd kicsit később...majd akkor megeszem.

Erről az jut eszembe, hogy még fősulin volt egy szerelmem, aki egyszer azt mondta (valami kapcsán, ami éppen nem a kapcsolatunk volt):
- Hát veled nem lehet...hát így nem lehet...így nem lehet élni...
- ???
- Te a Mindent akarod. És ha lehet, akkor azonnal. Így nem lehet élni...

Jelentem, lehet.
Csak nem egyszerű. De fölöttébb érdekes.


Ami viszont erről jut eszembe: Akárhogy nézem, Mr. Darcy az egyetlen férfi, aki képes volt velem normális kapcsolatot kiépíteni (pedig próbálkozás volt bőven, haha). Ezért plusz 5 pont neki, ami figyelembe véve, hogy egy mosogatás kettő pontot ér, azt gondolom, jelentős súllyal esik latba bizonyos fajta mérlegeléseknél :-)