Melissa Etheridge

Napra pontos

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Killing me softly

2008.07.26. 20:56 - Doris, a komisz

Címkék: szerelem lélek életem önismeret

Van ez a dal...jó régi dal:


Discover Fugees!


Szóval reggel a rádióban hallottam.

Annyi emlékem van erről a dalról.
Például mikor mr. Darcyval kb. egy hónapja ismertük egymást, elmentünk  nyaralni. Tőserdőn voltunk...őrületes volt. Ismerkedtünk, élveztük egymást, buliztunk egy hétig...meleg, zene, merülés.

Egy este szabadtéri diszkóba mentünk.
Na ott volt ez a dal, én pedig táncoltam neki. Olyan éppen nagyon érdekesen.
Szeretek elmerülni a táncban is. Olyankor tekergetem az ujjaim, mint egy indiai hastáncos, közben furán- dögösen nézek persze :-)...olyankor igazi nő vagyok.
Láttam, hogy mr. Darcynak tetszik- felizgatja ez. Engem pedig az izgatott fel, hogy tetszem neki.

Később ismerősöket is szereztünk és a társaság végül a strandon kötött ki. Kb. 10- en a teljesen üres telepen. A medencék vize síma, a hold fénylett csak rajtuk. Sötétség és persze izgalom, hogy mi lesz, ha felfedeznek.
Nevettünk egyfolytában, aztán szerelmeskedtünk a vízben...uhh, hát klassz volt, remek volt, csodás volt.


Aztán egy éve, mikor majdnem elromlott ez az egész, elmentünk nyaralni.
Hö, jó kis nyaralás...rágódtunk, hogy mi legyen, szenvedés...és mintha az idő is tudta volna- szinte végig esett az eső.
Később hazafelé ültünk a kocsiban- nem sokat beszéltünk-
egyszer jött ez a dal a rádióban. Mr. Darcy csak rám nézett- igen, azt hiszem láttam, könnyes volt a szeme.
Én meg bőgni kezdtem. De úgy nagyon és erősen...mint mikor úgy sokmindent bőgsz ki magadból.



Hát ne kérdezze senki, miért sír valaki, ha éppen ő a hunyó, ha éppen ő akar kilépni, ha éppen ő érzi úgy, hogy nem jól működnek a dolgok... nem tudom.
Talán pont azt a régi táncot siratja, amiről azt hitte, örökké tart.
Vagy azért sír, mert jó lenne visszacsinálni mindent...visszamenni oda a medencébe és élesebb szemmel figyelni mindenre azután, hogy ne múljon el... Vagy ott az autóban azt mondani, hogy vicc volt, nem gondoltam komolyan, ébresztő, vége van...Vagy hirtelen felébredni arra, hogy meg sem történt...

De van, amikor a fogaskerekek beindulnak és nem tudod megállítani őket.
Leginkább te vagy, aki nem engedi, hogy megálljanak, mert azzal meghazudtolnád saját magadat. Kimondtál valamit és nem látod, hogyan tovább, csak sodor az élet.
Akkor csak sírni tudsz.

Hálás lehetsz, ha akad valaki, aki megállítja a gépezetet és kilök belőle.
Én hálás vagyok neki...pedig talán haragudnom kellene.
Félek, hogy egyedül nem lett volna erőm kiszállni.

Ennyi ez a dal.
Ennyi minden egyetlen dal.
A mi dalunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr83587015


süti beállítások módosítása