Pont ezt szoktam gondolni én is, hogy mennyire jókat írnak és mennyi minden van benne... Elsőre sokszor fel sem tudom dolgozni, csak kapom egymás után a nagy, egyszerű igazakat, rímekben, zenével, és azt érzem, hogy mééég... Nem bírok betelni a jobbakkal.
A verselemzéssel is így voltam, kilógtam vele gimiben, hogy szeretem. De kinek elemezzünk verset? Aki érti, az érti magától a költőtől, belül, mélyen, azt jobb nem megzavarni (saját magunkat is beleértve); aki meg nem érti ezeket a kincseket, az sajnos elemzésből sem fogja megérteni... Persze, én is mindig megpróbálom megvilágosítani a vaksötétséget, de bízom benne, ha sokat ismétlem, hogy nem lehet, akkor egyszer gyötrődés nélkül abba tudom majd hagyni, és csak értékelni a társakat, akikkel értjük egymást, és épp ezért meg is találjuk egymást :)

Arany János mondta: gondolta a fene...

Leslie: Akárhogy is, de jó beszélni róluk. Velem rengeteg olyan pluszt is megláttatott a tanárom, amiket nem láttam. Vagy mikor beszéltünk róluk, hozzáadtunk egymás gondolataihoz.

stali. Mármint a dalokat, vagy a magyarokat, vagy csak az agyukat?

Állítólag egy versét elemezte valaki, amiről tudomást szerzett.

Ja, így már érthető. Fura lehet nekik egy- egy elemzésüket látni.

Lovasi is valami hasonlót mondott egyszer... "akár azt is jelentheti.." (-:
Doris, egyre erősebben érzem, hogy szeretnék Veled személyesen találkozni! Ez a verselemzés szeretet adta meg a végső lökést, hogy így le merjem írni. (-:

a verselemzes meg ugy altalaban az irodalomszeretet (=konyvolvasas) okan en is kilogtam a sorbol anno. most is. csak most mas az oka...

Azt gondolom erről, hogy ez a versírás olyan lehet nekik, hogy jön belőlük, csak úgy. Ami bennük van, az csak úgy kijön. Aztán persze átolvassák, javítgatják, összeillesztik a szavakat, de alényege az nem hosszas gondolkodás eredménye. Ezért aztán később csak mosolyognak, ha valakik vesézni kezdik a művet. Ők sokkal mélyebbről értik, mint egy kívülálló. Vagy nem is foglalkoznak vele.

bi: Te vagy Kecskemét, igaz? Akkor szerintem semmi akadálya. Na már amúgy sincs, csak ha messzebb vagy, úgy macerásabb.

mk: És vajon mi az oka a kilógásnak?

hehe, en is kecskemeti vagyok! :)
a kilogasom okat nem tudom. talan inkabb csak erzem, hogy olykor kilogok a sorbol. de nem panaszkent, mint inkabb tenykent irtam... :)

Hihettek öreganyátoknak: normálisnak lenni nem jó.

Igen, kecskeméti vagyok. (-: Ha küldenél e-mailt, akkor "meglevelezhetnénk" a dolgot.(-:

mk: Ne is panaszkodj ilyesmit. lehet, az ilyesmi kényelmetlen, de valahol meg mindenki erre vágyik.

stali: Te már csak tudod...:-) Elhiszem, de mindig mondom: én teljesen normális vagyok.

bi: Jó. Küldök.