OLYAN JÓ, HOGY ITT VAGY. ÚGY ÉRZEM, MINTHA ÜNNEP LENNE.
- Múltkor ebédnél a L. felnézett rám és megkérdezte: Milyen az élet ott a magasban?
- K. folyton piszkálta Picikét. Annyira bosszantott! Mondtam is neki, a saját tesóját bántsa.
- Mert a Zs. mindig lopkod - ez a nagy.
- Nem baj. Akkor se bántsa.
- Annyira hiányoztatok! Apának a viccei, neked meg az ölelésed és a puszijaid legjobban.
Picikének súlyos sérülése van. Megégette a lábát a nyaralásban, aztán be is ütötte a betonba. Mikor meglátom a kötés alatt a sebet, elborzadok. Nagyfiam látja a rémületem és a szívéhez kap (tényleg a szívéhez). Már könnyes a szeme és görbül a szája. Mi lesz most akkor? Mi lesz vele? Nem hal meg, ugye?
Picike nem mesél semmit. Ő csak puszilgat, ölelget egész este. Még villanyoltás után is kikiabál: Anya, adsz még puszit?
