Figyel a szákban. Úszna tovább, de nem tud. Figyel, hogy mi lesz. Mit teszel vele.
Míg kaparod róla a fényesen kemény, pattogó pikkelyeket, ő néz rád utolsó, hangtalan sikolyra tátva a száját.
Levágod a fejét, kitéped a szívét, mindenét összezúzod, megfosztod a kopoltyúitól, mákszemnyi agyától, s ő csendesen végignézi. Felvágod vékony szeletekre, bárddal ütöd, hogy a gerince megtörjön végleg, üres feje addig figyel türelemmel az asztalon.
Leskelődik heteken át a sötét fagyasztóba zárva. Leskelődik a levesedben, végül leszopogatott csontocskái mellé hajítva körülnéz a szemétben.
...
Mintha várna még valamire... remélne valamit ... tőled.
