Mély megnyugvással konstatáltam, hogy ez az Erotika izé nem az én világom. Meg kellett néznem, hogy el tudjam dönteni.
Bizonyosan belejátszott a hatásba, hogy az egész ottlevés 40 fokban zajlott, abszolut nem volt légkondicionálás, és a rendezők egyetlen széket sem tettek sehová. Szóval kínosan ügyeltek, hogy minél szarabbul érezze magát, aki nem VIP jeggyel (10 000 Ft) ment be. Vigasztaló volt, hogy ezért az árért ők is csak egy székkel és néhány koktéllal voltak "gazdagabbak", ellenben ugyanazt a nemlétező levegőt szívták, amit mi, többiek... (címre katt.)

Két- három kivezetéssel megúsztam, amiket már csak akkor kértem mr. Darcytól, mikor a csillagok és a szédülés elkezdődött. Addig a pontig maradtam bent, amíg ájulás nélkül viselhető volt.
Na és a lányok. Előre bocsátom, hogy szeretem a szép lányokat, illetve a szépséget úgy általában. És itt láttam sokat. A legszebbek a festett mellű, félmeztelen reklámcsibék voltak. Gyönyörű arcok és testek nyomták a kezünkbe a weboldalak és kütyüboltok reklámanyagait.
A színpad már neccesebb volt. A nagyszínpadra tartogatták a minőségi fellépőket, de a kis szórakoztató központok erősen lelombozták a szépérzéket. Nagyon, nagyon lehangoló egy hőségtől kipattogott popsi, és hát ne borotváljon az, akinek allergiás rá a bőre- ugye. De ha már mégis, akkor vannak nagyon jó alapozók, amikkel el lehet tüntetni ezeket a hétköznapi, gusztustalan hibákat. Ennyit megérdemel az, aki fizet, és elmegy, és áll a büdösre izzadt tömegben. Amúgy is sikamlós ez a téma, és könnyen válik visszataszítóvá, hát legalább aki műveli, az legyen igényes megjelenésű- én ezt gondolom.

És a lányok, mint pszichikai megfigyelésem célpontjai: Van egy ilyen elmélet, miszerint ezek a nők megalázzák magukat azzal, hogy így vagy úgy áruba bocsátják a testüket.
Nem feltétlen van ám ez így. Én például azokat a táncosokat szeretem nézni, akik távol maradnak az emberektől. Van egy jellegzetes arcuk ilyenkor. Hideg és érzéketlen, ahogy elnéznek a többiek feje fölött. Semmiféle kapcsolatot nem tartva a közönséggel leadják a műsorukat, aztán húznak el az életükbe vissza, közben pedig úgy használják a testüket, mint más a krumplihámozót. Ez nekem tetszik.
A tömeg sokkal inkább nevetséges. A buta férfiak, akik 30 centis objektívvel a fejük fölött kattogtatnak bele a lányok bugyijába, aztán rohannak ki a wc- be rejszolni egyet. Vagy akik felmennek a színpadra, és szétcsúszott arccal ájuldoznak a lány érintésétől. Láttam pár ilyet. Na, azok a fickók inkább voltak alpáriak, mint a testüket eléjük rakó lányok.

Szóval érdekes világ ez a maga kis szereplőivel. Fárasztó, izzasztó, fülledt és gátlás nélküli világ. Nem járnak oda űrlények, a közönség nagy része teljesen átlagos polgár, ezúttal nem éppen átlagos hétvégi szórakozással. Színvonalasabbra számítottam, de nem igazán tudom, mi hiányzott.
De, azt hiszem, mégis tudom. Mivel a minimális komfortérzetet sem biztosították a helyszínen, ezért nem tudtam a programra figyelni. Arra figyeltem, hogy túléljem a showt, és mindig úgy álljak, hogy legyen menekülési útvonalam rosszullét esetére. Elképzelésem nincs, hogy este, mikorra a látogatók nagy része tervezte az érkezést, vajon hogyan lehetett elviselni a viszonyokat.
Mi azt már nem próbáltuk ki, mivel 5- kor eljöttünk, hogy a napot egy kellemes kerti partin zárjuk, ahol ugyan nem voltak táncos lányok, de volt hűvös levegő, volt oxigén, voltak padok és székek, sőt, még enni és inni is kaptunk VIP jegy nélkül..