Nem szeretem a vasárnapot. Ki nem állhatom a vasárnapot. A vasárnap nekem a "már nem", és a "még nem".
Átmenet két létforma között, kapu egyikből a másikba. Megállva és elidőzve benne eldönthető, melyik világ a kedvemre valóbb: a pihenős- szétfolyós, vagy a feladatokkal tűzdelt, pontosan beosztott. Pénteken még az előbbi kedvesebb, vasárnap már várom az utóbbit. De mindegy is melyik, csak épp a kapu ne legyen. A várakozós, az átmeneti, a se nem ilyen, se nem olyan vasárnapi.