Na most, most aztán felszívtam magam olyan szinten, mint állat.
Már máskor is dohogtam azon, hogy mennyi bosszúságot tud okozni nekem az, hogy a főiskoláról kikerülő tengernyi fejlesztő pedagógusnak és logopédusnak munkát kell adni.
Erre bemegyek reggel az oviba, és látom kitűzve a logopédiai fejlesztésre utalt gyerekek névsorán a saját, különbejáratú gyerekem nevét. Annak a Picikének a nevét, aki soha életében egyetlen hangot sem ejtett hibásan. Egyszerűen tökéletesen beszél. Tudom, mert hallok teljesen jól. A legjobb, hogy az óvónőnek sincs fogalma a miértről, tehát nyilván ő sem hall semmi rendellenességet.

Most egy állat vagyok.
Most holnap reggel bemegyek a beszédtanárhoz, és nagyon határozott leszek nyilván. Nem lesz az nagyon finom és nőies, de már baromira elegem van. Már ilyeneket kétszer csináltam a teljesen normális gyerekeimmel, úgyhogy még egyszer nem fognak megvezetni a fejkóta miatt, az egyszer biztos.
Dehogynem. Kötelezően elő lesz írva, és ha balhézok, akkor szar anya leszek, mert nem törődök a gyerek fejlődésével. Mert ők csak jót akarnak. Aha. El is hinném, ha az állam nem fizetne komoly pénzt minden felzárkóztatásra szoruló gyerek után. Akkor biztos nem lenne ilyen buzgó a logopédus néni.
Csessze meg!