József Attila
Szerelmes versHegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
Ezt annyira szeretem. A legjobban azt, hogy "ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, csak szép játék vagy, összetörlek". Ez tetszik a legjobban.
De lehet, hogy nem is kapcsolatról szól ez az egész. Lehet, hogy az egész életről szól. Mikor hallgatom, vagy olvasom, akkor olyanokra gondolok, hogy valaki például tangót táncol vörös ruhában, vagy a párnáját markolászva bömböl egész éjjel, vagy gyalog elindul, és megkerüli a Földet. Hogy átél mindent a mélységek mélységéig. Fogja az életet, mint egy érett gyümölcsöt és szorítja, facsarja ki a levét. Felfogja a tenyerén, azután lenyalogatja róla, és élvezi az ízeit.
