Soha senki nem ölelt még így. A szemét összehúzza, mosolyog, aztán befúrja a fejét a nyakamba... mélyet szippant, és eltelik az illatommal. A karját körbefonja rajtam, és szorít erősen. Egészen szorosan simul hozzám, hallom a szuszogását. Átadja magát nekem, rám bízza magát, szinte felolvad az ölelésben. Az enyém most egészen. Aztán megszólal:
- Te már ébren vagy? Ez igen, anya!
Ölelős
2008.10.15. 06:34 - Doris, a komisz
Címkék: család gyerek lélek
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr40714698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Elf 2008.10.15. 07:32:23
Ó ezt ismerem :) Még ma is képesek úgy ölelni, hogy egészen kicsinek érzem őket :) Érdekes, nagy felnőtt férfi létükre mennyire kicsik tudnak lenni, és mennyire igénylig szinte minden nap :)
Gilyankata · http://maezvagyok.blog.hu 2008.10.15. 13:07:35
Én is imádom az ilyen ölelésüket:)
Gilyankata · http://maezvagyok.blog.hu 2008.10.15. 13:08:37
a fiúk már csak ilyenek, az anya az első nő az életükben, és azt nem lehet elfelejteni :) hálistennek
