Azt mondtam, futni fogok. És úgy is lett. Futottam. De futni még mindig nem tudok. Biciklizni bármennyit, ugrálni, amit aerobicknak hívnak, bármennyit, úszni bármennyit, de futni még mindig nem, épp úgy, ahogy soha életemben. És utálom is. Mert fáj. Fáj az is, mikor bármi mást csinálok, de azt élvezem. Élvezem a bicajon, ahogy a combom égni kezd, az aerobickon, mikor a hasam szétszakad, a vízben, mikor elérek a holtpontra, és már az életemért tempózok ... ezeket élvezem. A futás nem az én műfajom. Mától inkább biciklire ülök. Forrest meg nyomja csak, ha neki úgy tetszik.