Mr. Darcy továbbra is depressziós. Azt hiszem, kiégett, túlfáradt. Benne van ő abban az igazi mókuskerékben, ami elhasználja az ember idegeit. Mikor van egy nem éppen kreatív munkád vasárnaptól csütörtökig, hajnaltól estig, aztán otthon már nincs nagyon erőd, kedved máshoz, csak enni és lerogyni valahol. Közben azt látod, hogy az élet zajlik körülötted, te meg mintha kimaradnál az egészből. Ettől úgy érzed, magad vagy, kimaradsz valami fontosból, és lehet, hogy nem is számítasz igazán.
Valami ilyen érzések piszkálgatják őt. De legalább beszél róluk. Ez már jó.
Tegnap is felhívott délelőtt, és persze hallottam a hangján, hogy valami gáz van. Így hát előkészítettünk a fiúkkal egy amolyan kis odafigyelős meglepit. Ők rajzoltak neki olyat, hogy a család kézenfogva álldogál egy szivárvány alatt, vagy virágos réten, ezt megfűszerezték kedves feliratokkal... pl: APIHAVERKEDVESSZERETETTELHAVERAPINAKÁKOS. Jó kis rajzok lettek. Én meg sütöttem saslikot, sütit, és még salátát is eszkábáltam hozzá.
Mikor megjött, a fiúk jól összeugrálták, én pedig tyúkanyó módjára kedves mosollyal figyeltem őket, majd múlt századi mozdulatokkal elétálaltam az ételt. Később azon sem sértődtem meg, hogy jókat röhögnek azon, hogy a Narnia alatt tátott szájjal, a teraszajtónak támasztott fejjel alszom. (Pedig ha tudták volna, hogy amíg ők azon izgulnak, hogy Arszlán vajon legyőzi- e a Fehér Boszorkányt, engem álmomban egy troll üldöz (vad oroszlánbőgéssel). Végül a szörny fel is kapott, mint a rongyot, és kivágott az ablakon. Még ki se nyitotta előtte a szemétláda, hogy legalább az üveg ne vágjon össze. Ezt már nehezen bírtam, így felébredtem.) A film után ágyba dugtuk a fiúkat, én pedig málna illatú testáplóval megmasszíroztam mr. Darcy testét itt- ott. Igen. Az ilyen masszírozások elég jók férfidepresszióra. Mindig megállapítom, hogy minden mélypont hátterében alapjában véve igen egyszerű, hormonális hiányérzetek húzódnak. Akkor is, ha különben nem. Gyógyírnak akkor is kiválóan megteszi egy ilyen mindent felölelő, alapos áttapogatása az ő testüknek.
Depresszió és az ő gyógyszere
2008.10.27. 05:45 - Doris, a komisz
Címkék: család kapcsolat lélek
Tetszik
0
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr98733644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Teknős 2008.10.27. 11:45:11
Engem annyira zavar ez a szó, hogy depresszió. Mitől lesz valaki depressziós? Azelőtt, hogy beköltözött volna az életembe ez a szó, azelőtt rosszkedvű voltam, meg szomorú. Most meg mindenki depressziós. Most honnan tudjam, hogy valaki, akire rámondják, az tényleg beteg és kezelik, vagy csak depressziós?(hihi)
Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.10.27. 17:18:35
Jaja, kicsit elcsépelt szó ez, hogy depresszió. Én már a hosszan tartó, indokolatlan rosszkedvekre használom.