Adott Szabó Béla, akinek kilóg a gatyából a feneke. Szegény ember ő, de nagyon. Éppen csak meg tud élni a kis pénzéből, a számláit alig- alig fizetgeti, és régen ettek már a gyermekei csokoládét.
Aztán egy napon bemegy a bankba, és azt mondja:
- Jaj, hát jól jönne nekem egy hitelkártya. Na nem mintha költeni akarnám, hisz tudom, hogy a hitelt vissza kell fizetni- ráadásul kamatostul, de jobb azért, ha van. Ha valami történne, legyen vésztartalék.

És láss csodát! A bank ad neki. Béla örömmel fut haza, és újságolja Margitnak, a feleségének, hogy micsoda szerencse érte őket. Igen, bizonyosan szereti őket a bank, bízik bennük, hisz adott kártyát, nincs is akkora baj a hitelképességükkel, mint azt ők gondolták. Margit meg néz rá nagy szemekkel:
- Ember! Elment az eszed? Miből fizetjük vissza? Azt a kicsit osszuk már be inkább, amink van, és fizessük ki, ami évek óta a nyakunkat húzza!
- Jól van, asszony, ezt még nem kell elkölteni, ez csak úgy van. Tudod, a nehezebb időkre.
Aztán egy napon Béla úgy dönt, hogy inkább vesz ki a kártyáról pénzt, mert mi van, ha a baj hirtelen üt be, a bank meg éppen zárva? Jobb az, ha ott van a zsebében a lóvé. Margit már levegő után kapkod:
- Minek vetted ki, ha azt mondod, nem költöd el? Mit forgatsz a fejedben? Át akarsz verni, Béci? Kivetted, 45 nap után már a kamat is megy rá, és te azt mondod, hogy csak úgy hurcolod a zsebedben minden cél nélkül? Hát hülyének nézel engem, Béla?
Kérdésem a következő: Vajon Bélának vannak tervei a pénzzel és ködösít, ahogy Margit gondolja, vagy tényleg csak a biztonság kedvéért vállalja fel a kamatok fizetését?
Kedveskéim. Sikeresen megigényeltük (én nem, persze) az IMF hitel első részletét, alig 5 milliárd eurót. Na nem mintha el akarná költeni az ország (én biztos nem), csak a biztonság kedvéért. Van pici türelmi idő (ami alatt bizonyosan nem fogjuk visszaadni hiánytalanul), utána szépen ketyeg rá a kamat is. De megnyugtató hír, hogy a lehívás még nem jelenti a felhasználást (muhaha).
Tehát Szabó Béla a mindenféle hiteleinek nyakába még egy újabbat is bevállalt. Első körben sikerült elaltatni asszonyának éberségét, de Margit már ébredezik. Margit érzi, hogy Bélának süti a pénz a markát, nem hagyja nyugodni, kiveszi, hurcolja, keresi a módját, hogy felhasználja. Béla pedig érzi, hogy kifelé áll a rúdja, Margit haragszik, lehet, hogy hamarosan kidobja. Hm. Annál jobb, majd beszerez magának egy másik Bélát, legyen a kölcsön akkor már annak a gondja. A lényeg, hogy neki, Szabó Bélának van most pénze, betömi vele a lyukakat, vagy talán vesz még egy pecabotot is, a családnak meg egy kis csokoládét. Ne érezzék már annyira a trutyi szagát, amiben tocsognak, mert akkor őt nem fogják szeretni, sőt, azt fogják gondolni, hogy valamit rosszul csinál. Mindegy is... MOST van pénz, később meg majd lesz valami.