Tegnap hüllőshow volt minálunk. Már a héten osztogatták a jegyeket. Ovisoknak ingyenes, iskolásnak 500 Ft, a felnőttről pedig csak legendák keringtek. Volt bennem némi szkepticizmus, bevallom, épp úgy, ahogy a vándorcirkuszokat is kétkedve fogadom. Aggódom az ilyen mászkálós kultúrprogramok miatt, mert nem egyszer legyintett már meg a gagyiság szele ilyen rendezvényeken.
Nem kellett csalódnom most sem. Pattogatott kukorica, villogós labda, kizacskózott vattacukor, itt van, tessék fogyasztani...

Elkéstünk, hát persze; nem, mert eltévedtünk, csak úgy spontán késve- rohanva- ahogy mindig. A terem tömve, a színpadon Krokodil Dundee emelget egy bekábított Nílusi krokodilt. Izzad, mint állat. Te jó ég, hamarost a kezét teszi a tűhegyes fogak közé, csak még előbb ki kell pakolni az asztalra a tombola nyereményeit. A kiszakadt neccharisnya elegánsan összehúzva kis cérnával, ettől folyton oda kell néznem, mert a háló rendezetlensége vonzza a tekintetet (Jolika, itt már az én szemem is felfutott). Konyhaasztalon műanyag autók, kis teáskészlet zsugorfóliában, hú, majd ezt lehet nyerni, de már hozzák is a nagy óriáskígyókat, a leguánt, no de mennyi állat van itt, basszus, szeretem, megfognám, vagy lehetne a nyeremény, akkor játszanék biztosan.
Van előadás is, az előzetes cirkuszjellegű felvonulás után egyenként újra be, kellemes hangú fiatalember mesél róluk, na ez már döfi, tud ő valamit; és igen, ő neveli legtöbbjüket, de honnan jöttek ennyi állattal?
Szünet.
Tombola.
Kukorica.
Műanyag kígyó.
Polaroid fotó ezerér.
Költsd a pénzed.
Mikor kihúzzák a buta konyhaasztalt, újra megy az előadás. Jó, ez tetszik. Ez a srác sokat tud, bár a körítés gagyifalvi trutyadék, de ha lefejtem róla a sok hülyeséget, akkor jó és érdekes. A vége a legjobb. Hozzák az állatokat, és van 2 mp, hogy megérintsem őket. Nem sok, de valami. Valami kellemesen hűvös és síma- újra csak szeretem a hüllőket, ahogy mindig is szerettem.
Kifelé az ajtóban áll a srác, mindenkitől elköszön a porondmester ruhájában. Már a kocsiban ülök, aztán vissza mégis futva, sietve, nehogy a fiúk összevesszenek addig. Nem lehetne úgy, hogy cirkusz nélkül, kukorica, tombola, neccharisnya nélkül, csak állatok és információ, iskolákban rendhagyó biológia óraként? Jaj, de igen, tudok róluk tízszer ennyit, beszélek a főnökkel, cseréljünk telefonszámot.
Remek.
Olyan sznobosan simogató érzés kimondani: Doris vagyok, rendezvényszervező... ááá, hiúság távozz tőlem!