Vannak ezek a hideg, novemberi, hóváró szombatok. Ilyenkor nem szívesen megy ki a házból az ember- főképpen, ha az egyik gyerekének arcüreg gyulladása van, a másik kettő pedig csak úgy szimplán náthás. Nincs kedvem felcimbálni rájuk a harisnyát, pulóvert, sálat, sapkát, cipőt. Az öltözés 30- 40 perc lenne, aztán tíz perc múlva jönnek be úgyis, hogy hideg van, vág a szél, utálják az egészet. Ne mááár!
Unalmas is lehetne egy ilyen szombat, és tudjuk azt, hogy az unalom a legfőbb ellenség olyan helyen, ahol gyerek él. Unalom egyenlő rosszalkodás, veszekedés. Mit lehet csinálni ilyenkor?...

Nagyon jó pédául, ha az ember gyúr egy adag kókuszgolyónak való masszát (kekszpor, csokipuding, kakaó, margarin). Egy ilyennel egy órát is elmolyolnak a gyerkőcök. Ehető gyurma, jeee! Korosztálynak megfelelően készülnek belőle giliszták, hóemberek, dinoszauruszok, golyók... ja, golyó az nem. Aztán az a legviccesebb, mikor Szörnyeteg Picike heves morgásssal letépi a fejüket, és befalja. Jól van, uzsonnára legalább nincsen gond. A maradék tészta kiadva apának görgetni, mert a gömbölyítésben semmi kreativitás nincs, kizárólag felnőttnek való munka.
Okoska angyali mosollyal jegyzi meg: milyen jó így csönben együtt lenni!
Mikor a gyomor teli, és a gyúrást is elunják, jöhet a rajzolós- beszélgetős (Nagyfiam kedvence). Anyuka (ez én vagyok most éppen) azt mondja: Képzelj el egy fagylaltgépet, ami egy sosemvolt ízű fagyit készít. Vajon milyen ízű lehet az? Mi a neve a gépnek? Rajzold le!
Ők meg rajzolnak lelkesen, aztán magyarázzák a képeket. Legyen most egy robot, ami elvégzi helyetted a feladataidat. Megtanul, rendet rak... mit is?, mit is?... Hát nem is nagyon van több feladatom.
Mi lenne, ha holnaptól te porszívóznál?
Dehát utálom a porszívó hangját.
Én is, a francba!
Képzelj el egy különleges ruhát akkor, amilyet még sosem láttál, és rajzold le! Vajon Picike miért olyat talál ki, ami magától mászik fel az ő testére, így nem kell vesződni a kifordítás- befordítás, eleje- hátulja problémakörrel?
Meg is fordíthatjuk a feladatot. Mit tud például a "mindentevő gurgulancs"? Hogy néz ki? Na és a "fantázia rádió"? A "tűzketyere murmuc"?
Ilyesmivel is el lehet vesződni majd egy órát. Ha pedig már mindent eluntunk, akkor elővehetjük a régi, nem használt Dual Masters és Yu- Gi- Oh kártyákat. Összekeresünk belőlük úgy húsz egyforma párt (nem nehéz, mert általában ugyanazt a két- három féle paklit szokták különböző csomagolásba dugdosni, így gyakran csak otthon derül ki, hogy újra és újra ugyanazt a szériát kapja meg a gyerek). Indulhat a Memória játék.
Mostanra eltelt a délutánból három óra, és a fiúk még mindig nem lankadnak. Jó. Akkor most szétnyírok néhány lapot a kártyák közül, így mint Puzzle működhet. Összerakják, szétszedik, megcserélik, keverik... egyszer aztán szép lassan elszivárognak az asztaltól.
Mi ez a csönd?
Mi ez a nyugalom?
Halk dünnyögés a szobájukból. Nincs vita, nincs ám. Játszanak együtt, harmóniában, veszekedés nélkül. Telik az idő, már nyolc óra, kilenc, kellene feküdniük, de nincs szívem zavarni őket. Megállok az ajtó előtt, hogy na, most...  most szólok, bemegyek. De mégsem, mert a kulcslyukon kiszivárog és körülölel az a meleg intimitás, amit a testvérség ad most nekik. Milyen kár lenne szétdúlni olyan ostoba, felnőttes dolgokkal, hogy fogmosás, lefekvés, blablabla.
Nincs annak most jelentősége.

Hajnalra fehér minden. Itt az első hó.