Ah, ah, adventi visszaszámlálás! Mostantól nem szükséges minden nap megkérdezni 20- szor, hogy hány nap még karácsony, mert a falra kitűztem (de milyen jó, hogy könnyűszerkezetes a házunk) 24 zsákocskát, így szépen egyenként felbontva őket a fiúk követni tudják az idő múlását.
Jellemző, hogy este sokáig ébren voltak, reggel pedig hajnalban keltek, így teljesen lehetetlen volt titokban megcsinálni. Nehéz ügy ez a rejtőzködés, mit ne mondjak. Az ember próbálja addig őrizni a mesét, amíg csak lehet, ezért aztán a legkülönfélébb cseleket kell kieszelnie, hogy ne lepleződjön le a Jézuska, a Mikulás vagy a Fogtündér.
Jó lesz már, ha egyszer odáig jutunk, hogy a fadíszítés közös tevékenység lesz (megvan annak is a varázsa), de addig van még legalább két- három rohanós, cselezős, kapkodós karácsony. Mr. Darcy templomban a fiúkkal, én otthon vergődök a fával, miközben telefonon tartjuk a kapcsolatot (... Még menjetek egy kört, várjál, még ne engedd föl őket!... Jaj, hát ez meg mi a csoda? Én nem tudok semmiről, lent voltam a kazánházban. Micsoda egy zsivány ez a Jézuska, hogy így belopta ide ezt a sok szépséget! Nem, nem tudjuk őt meghívni vacsorára, látod, már elment... Szereti rejtve tartani magát, azért nem láthatja senki. Igen, tudom, hogy ez felesleges, símán megmutathatná magát, de bizonyosan szégyellős. Nem, nem azért, mert ijesztően csúnya, nem is fogyatékos, egyszerűen csak szereti a titkokat).
A titok jó. A rejtőzködés jó. Amíg elképzelhető valami csoda, addig színesebb a világ. Hiába vigasztalódunk később azzal, hogy szeretet, és egymás ajándékozása, és együtt a család... ezek csak pótlékok. Pótolják az igazi csodákat. Hiszen az ünnep is addig a legszebb, amíg hihetjük, hogy vannak varázslatok, rejtélyek, tündérek, angyalok. Valami másik, mesebeli világ, ahonnét néha lelátogatnak hozzánk képzeletbeli csodalények, hogy megmutassanak valamit a szépségükből.
Discover The Little Series!
