Fiam bulizik a barátjánál, kicsik buliznak a fürdőkádban, mr. Darcynak céges záróbulija van, én meg rongyosra dolgoztam magam (és fogom holnap is). Mindeközben bepácoltam egy egész bébipulykát már a karácsonyra gondolva. Majd betömködöm a réseit és a bőre alját valamivel, főzök halat, mézes mákos gubát (ez a legfinomabb az egész karácsonyban!).
Délelőtt a mínusz tíz fokos templomban kopogósan fagyosra főpróbáztuk magunkat. Tudomásul vettük, hogy az orgonista nem tudja mozgatni az ujjait a hidegben, a szereplők pedig bármit beszélhetnek, mert annyira visszhangzik minden, hogy szenteste egyetlen szót sem fog majd érteni a gyülekezet.
Ezeken túl a mai napon a fiúkkal megtanultuk Zséda Szürke Patás című dalát, és koreográfiát is szerkesztettünk hozzá. Ezt majd a Nagy Családi Összejöveten fogjuk előadni a társaság heves és igényes szórakoztatására. Gyanítom, az utolsó pillanatban (mikor már elindult a zene és mindenki várakozva néz ránk), a fiúk el fogják szégyellni magukat, így -hogy mentsem a helyzetet- én fogom EGYEDÜL végigugrálni az egész produkciót.
Lassan felfalom az összes szaloncukrot (karamellás, rumosdiós, gesztenyés), és van egy üveg finom borom is a hűtőben. Valószínű, hogy este majd iszom belőle, aztán elküldöm az üdvözlő emileket, amelyek így még az átlagosnál is idétlenebbek (mások szerint) és viccesebbek (szerintem) lesznek. Később lehet, hogy még egy kicsikét fogyasztok a borból, majd becsomagolom az ajándékokat. Nina Simonét fogok hallgatni, a talpas poháron átsejlik majd a gyertya fénye, és pakolgatok, álmodozok éjjel egyig legalább.