Hát most mondjam azt, hogy minden passzolt?
Minden passzolt.
Ami jó volt:
- Látni a díszek közt röpködő fiúkat, ahogy kapkodják ki a gömböket, pakolgatják a fára, örülve a közös díszítésnek.
- Látni, hogy az ajándékaim örömet okoznak. Sikerült eltalálni mindenkinek a vágyát.
- Felbontani az almát, és kimondani, hallani olyan dolgokat, amiket az ember nem mond ki, és nem hall minden nap. Tudatosítani mindenkiben, hogy fontosak, és szeretem őket. Meggyőződni róla, hogy szeretve vagyok.
- Enni. Ez azért volt felettébb jó, mert én úgy általában nem szeretek enni. Érdekes élmény volt élvezettel forgatni a falatokat a számban.
- Beszélgetni és együtt látni a családomat. Várom már azt, amikor majd a gyerekeim felnőnek, és ők hozzák hozzám a fiaikat (Ah, el ne felejtsem, addig még venni kell egy legalább 12 személyes asztalt a hozzá tartozó székekkel!).
- Látni Okoskát énekelni és táncolni (igen, csak ő vállalta be végül a szereplést), aztán azt, ahogy körbejár az asztalnál, és mindenkinek kiosztja azt a speciális ajándékot, amit a kincsei közül válogatott össze a többieknek. Bizony, volt ott kavics, illatfiola, ócska pénztárca, gumigyík, ajakír... Csupa értéktelen holmi, amit fontosnak tartott átadni, és aminek azért mindenki örült, és nagy- nagy szerencsére senki nem talált nevetségesnek.
Jó volt az egész. Valahogy így képzeltem.
Az utóbbi hetekben mindenkitől megkérdeztem, hogy várja- e, és hogyan várja az ünnepet. Leginkább azt hallottam, hogy nem, nem szeretik a karácsonyt, mert unalmas, mert csak pénzről szól, mert üres az egész.
Én erről azt gondolom, hogy ez mindenkinek önmagán múlik. Azon, hogy belül mit teremt meg magának az ember. Ad- e rangot a karácsonynak?
Akarom- e jól érezni magam, vagy a hibát keresem? Teremtek- e szertartásokat, ha hiányolom őket, tudok- e elnéző lenni mások hibáival szemben, tudom- e élvezni az ünnepet?
Nekem is voltak rossz karácsonyaim. Akár ezt a mostanit is megélhettük volna árnyékban. Döntés kérdése, hogy megtöltjük- e tartalommal, vagy beállunk a sorba, és elhisszük, hogy mára már kiüresedett, túlspirázott ünnepről van szó, amit illik- menő nem szeretni.
Olyan ez, mint a guba. Lehet a kiflicsücsköket nyakon önteni egy vödör tejjel, aztán a szétázott trutyit megszórni egy kis mákkal, vagy lehet üvegtálba tenni, mézzel meglocsolni, majd a sütőben gusztusosra összepirítani. Ugyanaz mindkettő, mégis az egyiknek "súlya" van, a másik meg... az csak úgy van.
