Mióta a dagasztógépem keverőlapátját kidobtam egy rosszul sikerült kenyérrel (nem direkt), azóta ritkán sütök kelesztett, hólyagosra vergődött kalácsokat. Nem ér az egész annyit, hogy a saját tenyeremre is hólyagot növesszek, és megizzasszam magam. Tegnap viszont nagyon megkívántam valami finom lekváros buktát. Nincs 24 órája, hogy az edzésen bizonyságot nyertem saját testi erőmről, így hát esti levezetésként bekevertem a tésztát. Gondoltam, ha a súlyzókat bírom emelgetni, akkor  a dagasztással sem lehet gond.

 Nyomtam is, mint az állat, de sehogy sem akart kialakulni. Áh- jut eszembe- mr. Darcy ráér, s egy ügyes csellel (nekem ki kell szednem a mosógépből a ruhákat) átadom neki a tálat. Vidáman hozom a ruháskosarat, ma valahogy csodás munkának tűnik a teregetés. Bevonulok a szobába, szépen pakolgatom a cuccokat, mikor mr. Darcy megjegyzi: Ő arra gondolt, hogy ha a fúrógépbe (!!!) beszorítana egy keverőlapátot, akkor azzal könnyedén megoldhatná a feladatot.
Micsoda??? A fúrógépbe? Hülye vagy? Nem hiszem el, hogy egy ilyen szar munkát nem tudsz megcsinálni! Nők milliói ezer évek óta dagasztják a tésztát a két kezükkel, te meg képes lennél ezért felcibálni a fúrógépet a garázsból. Tedd le akkor a picsába, majd én megcsinálom, ha ennyire lusta vagy (nagyon hisztis tudok ám lenni)!
Ingerülten dobálom ki a bugyikat a fregolira. Dühöngök, bár nem tudom, miért. Ez az egész sokkal kevésbé bosszantó, mint amennyire nevetséges. Ha elképzelem a fúrógépes, befogott keverőkanalas műveletet itt fent a konyhámban... Lássuk be, ez a kép szépséges, vicces, mondhatni jellemző- egyszerűen kihagyhatatlan. Röhögök már, nem kicsit; valami van az idegeimmel, tényleg abszurdum, mennyire változnak a hangulataim.
- Hát tudod mit? Hozd föl a fúrógépet! Hozd föl, nem érdekel...
És felhozza. Az építkezésünk jut eszembe. Az, mikor itt, az akkor még csak jelzésértékű konyhámban a csemperagasztót keverték hasonló módszerrel. Vödör a láb közé fogva, pálca becsípatva a gépbe, és zúg- búg, amíg tökéletes nem lesz. Működik most is. A tészta hamarosan összeáll, kisímul, csinos hólyagocskák nőnek rajta.
Sajnos "túl hamar" készül el. Még jó lenne pergetni kicsit.  Négyen csodálják a gépet: Mily fantasztikus! Forog, érted? Befogsz ide bármit, és forgatja! Nézd csak, beszorítom ezt a filcet. Most adj te valamit, és megsodorintom neked!...
Most jövök rá, hogy ez az egész csak ezért volt! Az volt a lényeg, hogy a fúró felkerüljön a meleg lakásba, és lehessen vele játszani!
Míg én betöltöm lekvárral a tésztát, a család "nem nő" (fúrógépes) tagjai 250 ceruzát hegyeznek ki a beszorítós módszerrel. Négy férfi, és a fúrógép! Hihetetlen számomra, hogy EZ valóban érdekes tevékenység lehet. Nagyfiam vigyorogva jegyzi meg:
- Őrület, milyen családban élek. Elmesélhetem az iskolában?
Ahh, hát persze...