Állok a pénztárnál. Kintebb várakozik a fogorvosom asszisztense. Engem néz, látom, hogy rám vár, csak nem tudom, miért. Napok óta mennem kellene hozzájuk, lehet, hogy erre akar figyelmeztetni? Türelmesen támaszkodik a kocsijára. 50 körüli ápolt nő. A bőre sárgás- sötétes, a hangja rekedt. Messziről látni, hogy megrögzött dohányos. Végzek, koccanunk a hirdető tábla alatt:
- Te Doris, mondjad már, te hogy szoktál le a cigiről?
 

Értetlenül nézek rá. Nem értem, honnan tudja, hogy megint leálltam. Legalább egy hónapja nem láttam, és hát hirdetést sem adtam föl arról, hogy nem dohányzom. Akkor jut eszembe, hogy lehet, hogy ő még az előző "leszokást" tudja, és fogalma sincs, hogy közben két évig cigiztem.
- Na, most éppen tíz napja nem cigizek, úgyhogy jókor kérdezed.
- Jaj, te! Annyira irigyellek! Én már megőrülök ettől. Teljes betege vagyok a bűntudatnak, és a félelemnek, de el sem tudom képzelni, hogy abba tudnám hagyni. És most akkor mivel szoktál le?
- Biorezonanciával most is.
- Könnyen ment?
- Nem. Most nem. Nehéz volt. Most sem könnyű.
- Tudom. Most járok ilyen mágneses terápiára. Erősítik az immunrendszeremet, és az idegrendszeremet. Ez tíz kezelés... Mindegy, én hiszek benne, utána meg majd elkezdik a leszoktatást is. Azt mondták, azért tapaszt majd rakhatok fel mellette. Már meg is vettem a nikotintapaszt...
- Kezel heteken át, és még akkor tapaszolnod is kell? Hát, nem tudom...
- Nem nagyon hiszem, hogy sikerülni fog. De már kiszekál a családom is. Nálunk senki nem dohányzik, csak én. Állandóan nyaggatnak ezzel, gondolhatod. Mondjuk, egy- két napig kibírom hét végén, vagy ha nyaralunk, mert a S. tiltja, és ezért mellette nem cigizek, de az semmi. Pár nap az semmi. Az unokám mellett sem merek rágyújtani, mert ő még be is árulna a többieknek.
- Az mondjuk remek nyaralás lehet, ha egy hétig nem gyújthatsz rá.
- Gondolhatod! Hát az nekem egy merő szenvedés mindig, nem nyaralás. De mindegy. Valahogy le kell állnom, mert félek nagyon, és egy ideje köhögök is. 30 éve szívom. Mondjuk ez, hogy folyton mindenki ezzel cseszeget, csak nehezíti, hogy leszokjak... Dacos leszek tőlük, és mindig arra gondolok, hogy hagyjanak már végre békén.