Annyit dolgozom, mint állat, de hétfőn már saját- vadiúj, direkt nekem vásárolt- íróasztalom lesz, és meg van rendelve egy Pc is. Felelős tagja leszek a cégnek.
Dorisbaba kiépíti a kapcsolatait Budapesttel, ollálá!
Húha! Velem történik ez?
Nem kellene picit félnem azért a feladattól? Nem úgy kellene ilyenkor, hogy az ember parázik kicsit, hogy sikerüljön?
Utálok parázni, ez a fő baj. Mikor régen Anya aggódott helyettem, és folyton azt ismételgette, hogy meg akar óvni a falaktól, egyszer azt mondtam neki egy vita hevében: Akarom a falaimat! Jogom van hozzájuk. Akarom tudni, hogy milyen magasak, milyen vastagok, mekkorát ütnek, és hogy át tudom- e törni őket.
Nem ilyen szépen mondtam, de ez volt a lényege... Mer' utólag mindig mindent jobban tudok mondani (is).