Doris naplója

- Hallom, Atti készül kifelé. Gondolom, örülsz neki...
- Figyelj, mit tudunk csinálni? Nem tudom, mi lesz így. A házunkra eddig 24- et fizettünk, mostmár 35 a részlet. Nekem itt 72 ezer a fizetésem, hát az mire elég? Most ha A- ék így keresnek, hát tudod, a múlt héten is alig dolgoztak, akkor nem tudjuk fizetni a hiteleket. Én azt mondtam, apukám, ha csak az év végéig kimész, és haza tudod küldeni az 1000 eurót, már jó. Kifizetünk minden hitelt, aztán már elleszünk valahogy.
- Ja, tudom, ismerős helyzet. Csak mi már egyszer ezt megszívtuk. Most mi van, ha megint szar helyre kerülnek?
- Igen, ez kockázat. Mi is kínlódtunk 3 éve, mikor kint volt. Tiszta ráfizetés volt az egész, de most ez a hely talán biztos. M. is csak kábítja őket. Múltkor bementek mr. Darcyval, hogy beszéljenek vele. Mondjon már valamit, hogy mi van, mi lesz, de csak beszél összevissza. Azt ígérte, majd kompenzálja őket, meg hogy ne menjenek el, mert ők a húzóemberek, nélkülük nem megy semmi a cégnél.
- Tudom, mesélte mr. Darcy.
- Na, akkor tudod. És hogy kompenzálja őket? A. három éve dolgozik nála, és még egy forintot nem emelt az órabérén. Emeljen akkor, ha húzóember! Én mondtam is A- nak: Apukám! Átver a M. egyfolytában. Eszébe sincs kompenzálni. Aki még most is merciket, meg audikat vásárolgat, az ne sírjon. Neki az embereivel kellene inkább törődnie, mert azokra szüksége lesz később is.
Muszáj mozdulnunk valamerre, mert különben végünk lesz. Nem tudok min spórolni... Tudod, min tudnék spórolni? nekem az egészségem miatt kell ezt az aloe verás italt innom. Az se két forint, gondolhatod. De ha nem iszom, kész vagyok teljesen. Akkor megint visszaesek, és nem tudok dolgozni. Akkor megint hol spóroltam?
Tudod, ha ezt látom előre... ha látom ezt tíz éve, hogy itt ez lesz, én nem szültem volna. Nem a gyerek miatt, esküszöm, de már bánom, hogy szültem. Szoktam is mondani A- nak: mi sírunk az egy gyerekkel, hát mr. Darcyék hármat nevelnek. Azt hogy lehet?
- A gyerek mit szól, hogy az apja kimegy?
- Nahát ez meg a másik... Rá van nőve az apjára teljesen, de aranyos, megérti. Mondtam már neki, hogy miattad megy el apa, meg hogy a házunk megmaradjon. Úgy tűnik, megérti. Figyelj, ő is megy föl iskolába, az is iszonyú pénz lesz...
- Nekem ne mondd, tudom én is...
- Hát nem lehet... itt, ebben az országban nem lehet... De hogy miért nem mentem el, mikor még megtehettem volna? Miért is nem mentünk el?