Doris naplója

Most ez van Okoskával. Ma voltunk orvosnál, kapott receptet, és örült is nagyon, mikor dr. Ács a szeme elé pakolta a lencséket. - Jééé, látom a pici betűket is! Jééé, jól látok!Most meg alig várja, hogy megkapja a szemüvegét. Úristen! Most aztán már tényleg az az…

 - Anya, ha összetörik megint egy műhold, akkor az ránk eshet? És akkor az tényleg elpusztítja a Földet?- Igen, előfordulhat olyan. De ennek kicsi az esélye. A rádióban hallottad ezt?- Nem, Bencétől tudom... De milyen kár, hogy megértettem, amit mondott...Ps: Tényleg, mennyivel…

Az iskolából jövünk hazafelé, de meg kell állnunk, mert Nagyfiamnak megígértem, hogy viszek haza fejfájás csillapítót. A tárcámat otthon felejtettem- milyen jó, hogy a gyerek rám bízta a zsebpénzét, így a szükséges összeg mégis nálam van. Okoskával ballagunk a…

Nagyfiam Joker lesz a farsangon (haját kitaláltam, hehehe), Okoska hiphop táncos. Remek, zsebes, térdig érő ülepű gatyát varrtam neki, láncok, baseball sapka, ujjatlan kesztyű- minden van hozzá, ami kell. Mikor Picike meglátta, rögtön kitalálta, hogy ő is ezt a jelmezt szeretné.…

Okoska feltette magában, hogy ő mindenképpen rendkívül illemtudó, és szeretetre méltó gyerek lesz. Ennek ugye legfontosabb eleme a köszönés, ezért aztán az én fiam köszön mindig és mindenkinek, mondhatni boldog boldogtalannak. Nem is akárhogy, hanem ordítva. Nem kevés…