Nos, életem egyik legnagyobb röhögése az volt, mikor Sándor György kiállt Pesten egy szabásmintával, és igyekezett segítséget kérni a járókelőktől, hogy eljusson x térre. Az emberek pedig lesték különös térképét, próbáltak segíteni- persze hasztalan.Tegnap este csodás volt látni, hogy 70 évesen is ragyog a szeme a humortól, teli van gondolatokkal és még megőszülni sem volt ideje, annyi poént, könyvet, beszélgetést kellett véghez vinnie ez alatt a hatalmas idő alatt.
Bájos és groteszk.
Úgy viszi az embereket a tréfáiba, hogy mégsem alázza meg őket kandi kamera módjára. Csak mosolyogsz, vagy harsányan kacagsz vele- velük, mert mindenki, akit megszólít, épp úgy csinálója és részese a mókának, mint ő maga.
