Egyszer majd hiányozni fog ez a hétköznapi diliház:-)
De az még odébb van.

Ma reggel óta ordított, üvöltött, veszekedett a két kölköm. Amikor együtt felmentek a szobájukba, csak b.....tatták egymást és engem szétvetett az ideg. Tévét kapcsoltam és csak idiótán henteregtek előtte. Kikapcsoltam. Kiküldtem őket és eszevesztetten rohangáltak, ordítozva.
Feleségemmel egymásra néztünk: alig várjuk, hogy délután elinduljak velük a mamához (le van zsírozva, hogy egy hetet mamáznak!)
És már kiabáltam velük én is. Semmihez nem tudtam nyúlni, amit egy ködös vasárnap csináltam volna - önszántamból. Iszonyatos harag és fojtott düh kínozott!
Ekkor nyitottam ki a blogodat... és elmosolyodtam. Enélkül ma egész nap nem is mosolyodtam volna el! Aztán már hangosan nevettem magamon.
Kösz.

Lehet az a baj hogy távolság van szülő és gyerek között?
A szülő nem tudja mi kell a gyereknek hogy az energia amit hétköznap kisütnek a feladatok hogyan távozzanak ilyenkor?
Lehet hogy a tv bekapcsolása helyett a közös program megoldás lenne?
Helyes dolog-e, kimondani egy szülőnek, hogy megbánta a gyerekei születését?

Nyica: Nyilván fog. Most meg a nyugalom hiányzik.

Tibor: Szóval egy hét a mamánál. Hogy mennyire utállak érte! :-)

hohohó: Nem hinném, hogy ez erről szól, hogy bárki megbánta volna a gyerekei születését. Azt sem hinném, hogy őszinte az, aki mindig, minden pillanatban hallelujázik a gyerekei megőrülésekor, örülve annak, hogy vannak. Azt sem gondolom, hogy állandóan nekem lenne feladatom szórakoztatni őket (akár reggel fél hétkor). Hogy esetleg nem lehetne olyan, hogy felügyelet nélkül hárman is tudnának játszani. Jelen pillanatban ha én velük vagyok, akkor rendben vannak, ha bemegyek egy másik helyiségbe, azonnal fikázzák és húzzák egymást. Ha netán leviszem a kutyának a kaját, mire feljövök, már péppé verték egymást. Nos, ez nem tesz túl boldoggá. Még akkor sem, ha körülöttem mindenki annak tudja be, hogy éppen mind a hárman aktuális kiskamasz, első dac, második dac, tudja fene, miféle korukat élik. Ettől még én ugyanúgy megzavarodok. És még hogy én... látnád az apjukat.

Esetleg olyasmi elképzelhető nálatok, hogy van egy-két nap, amikor az egyik gyereket elhelyezitek ennél a családrésznél, a másik gyereket egy másiknál, a harmadikat meg egy harmadiknál? Mert ha meg lehet oldani és a család többi része is hajlik 1-2 napos közös időtöltésre egy szem gyerekkel, ami igazán nem megerőltető, akkor ők sem fáradnak le és ti is pihenhettek kettesben :)
Nem gondolom, hogy a szülő soha nem fáradhat el és a gyerekei összes (korral járó) őrültségét széles mosollyal kell élveznie.

Annyira jó, hogy ezen már túl vagyok :) De nagyon nehéz volt, ez tény. Csibi ötlete pedig nem is rossz!
Engem pl nem zavar az óraátállítás, igaz én amúgy is össze vissza alszom...

csibike: Ez elég problémás nálunk. Időnként lehetséges, de azok mindig ünnepi alkalmak. :-)

Elf: Biológiailag engem sem zavar. Az volt megtévesztő, hogy nem tudtam, hogy most akkor ez már az átállított, vagy még a régi. Amúgy teljesen jól bírom ezeket, mivel keveset alszom.