Dávid és Góliát története különösen kedves nekem. Még gyerekkori emlék fűz hozzá. Mikor a történetet megismertem, gyakran gondolkodtam azon, hogyan is képes egy apró, szinte gyerek pásztorfiú a hatalmas ellenség legyőzésére. Most, mikor lehetőséget kaptam, hogy vezessem a gyerekeknek szóló istentiszteletet, valahogy ez a gondolat motoszkált bennem, mint fókusz. Igen, valahogy úgy kellene kihegyezni a játékot, hogy a bennünk rejlő hatalmas erő- amit akár istennek is nevezhetünk- kerüljön a középpontba.

Nehéz megcsinálni úgy a játékot, hogy a résztvevők megtalálják a helyüket benne, hisz ovisok is akadnak szép számmal, de néhány felső tagozatos is van a csoportban. A két szélsőség között pedig minden korosztály vegyesen. Vajon hogyan tudom úgy mozgatni őket, hogy senki ne unatkozzon, és mindenki a saját érettségének megfelelően ki tudja venni belőle, ami épülésére szolgálhat?

1., Bemelegítésnek szoborjátékot játszunk. Mivel a gyerekek "drámaszűzek", a munkaformákat sem ismerik, egymást is felületesen. A szoborjáték felszabadít, egyben segít koncentrálni, ráhangol a közös munkára.

2., Körbeülünk, és elmesélem nekik a történetet. Meseszerűen, a száraz adatoktól minél inkább lecsupaszítva, beleszőve a személyes emlékeket (magáról beszélni a játékvezetőnek mindig bizalomerősítő lépés. A gyerek könnyebben megnyílik, ha a tanár is ad magából, nemcsak "elvenni" akar tőle gondolatokat, érzéseket).

3., Tudjuk, hogy D. pásztorfiú. Három bátyja van háborúban, csak ő maradt otthon.
Mutasd meg, hogyan üldögél- heverész a mezőkön a nyáj mellett (szobor). Most megérintelek, mondd ki egy mondatban, hogyan gondol a testvéreire.

4., Cédulákon szituációkat osztok szét, miután kisebb csoportokat alakítunk a gyerekekkel.:
- A nyájat oroszlán támadja meg, és D. legyőzi a fenevadat.
- Medve támad rájuk, és D. legyőzi.
- Tolvajok lopóznak a közelbe éjjel, de a fiú elzavarja őket.
Némajátékkal játszátok el a szituációkat. Mikor a némajáték megáll (azt mindig állóképpel zárjuk), akkor a többiek odamehetnek, és egy- egy társuk vállára téve a kezüket, kimondhatják annak gondolatát. Így a "nézők" is belehelyezkedhetnek a szituációba.

5., Beszélgetés: Milyennek ismerted meg a fiút eddig?

6., A mese továbbfűzése: Apja elküldi, hogy tudjon meg híreket a testvéreiről. Mikor a táborba ér, Góliát már javában szapulja az izraelieket. A kihívás folyamatos: Ha akad valaki, aki kiáll ellene, és legyőzi őt, akkor a filiszteusok szolgái lehetnek az i- nek, de ha G. lesz a győztes, akkor az i- nek kell szolgává lenniük.

Cédulákon emberi tulajdonságok vannak leírva (pl: bátor, nagylelkű, jóságos, gőgös, öntelt, kedves, félelmetes stb). Válogassuk ki azokat a tulajdonságokat, amik jellemzőek Góliátra. Ha valaki nem érti valamelyiket, megbeszéljük.
Mutassátok meg, milyen mozdulatai vannak az óriásnak. Hogyan jár? Milyen, mikor fenyegetőzik? Amikor legyőz valakit? Elemezzük ezeket a mozdulatokat Hogyan tartja a fejét, a karjait... Jó alkalom a testbeszéd "tanítására".

7., Hogyan fogadják az izraeliek Góliátot? Milyen érzések bujkálnak bennük (azt hiszem, ez is kártyákról összeszedve. Ez azért jó módszer, mert egyben a gy. szókincsét is fejleszti (bátorság, félelem, riadalom, öröm, boldogság, düh, szomorúság... stb)

8., Mutasd meg a táborlakókat! Hívószavakra szobrokat formálnak magukból. Pl:
Jaj istenem, mi lesz velünk? Lesz- e vajon olyan bátor, aki kiáll ez ellen a szörnyeteg ellen? Én itt sem vagyok! örök szolgaság vár ránk!

9., Dávid úgy dönt, hogy kiáll Góliát ellen. Saul díszes páncélt adat rá, de a fiú nem tud mozogni a ruhában, ezért nem fogadja el.
Itt a csoport két részre oszlik. A picikéknek némajátékkal kell eljátszani, ahogy a szolgák ráadják a ruhát a fiúra. Ő megpróbál mozogni benne, de nem megy. Ez a játék a mozdulatok kifinomítására szolgál. Hogyan segítünk, öltöztetünk valakit, hogyan mozog valaki egy számára kényelmetlen ruhában (helyzetben)?
Eközben a nagyok egy levelet fogalmaznak, melyet Dávid az édesapjának ír az összecsapás előtt. Nem tudja, életben marad- e, de bízik Istenben, magában, és eltökélt a szándékában. Mivel nyugtatja az apát, hogyan adja tudtára, hogy szereti őt, de a hazáját is?

Felkészülés után a picik bemutatják az összecsapásra készülést, a nagyok pedig felolvassák a levelet.

10., Dávid egyetlen kaviccsal győzte le az óriást. Körbeülünk, és egy síma, nagyméretű kavicsot adunk körbe. Ez az a kő, amivel homlokon találja Góliátot. Mire gondol, mielőtt beteszi a parittyába? Mondd ki egy mondatban, miben bízik, miben hisz, mi ad neki erőt?
A kő körbejár, de nem kötelező mondani valamit. Aki akarja, csak megfogja, majd továbbadja. Ez épp elég, hogy a gondolatai a szituációban legyenek, nem muszáj beszélni hozzá.

11., Irányított beszélgetés: Mi adott erőt Dávidnak? Volt- e reális esélye a győzelemre? Egyedül volt- e ebben a helyzetben, vagy akadt segítője? Hogyan segített neki Isten?
Ahová ki akarok lyukadni, hogy a hite megerősítette őt, és képessé tette olyasmire, amihez nem volt testi alkalmassága. Hogy I. benne volt, nem kívülről irányította és segítette őt. Önbizalmat, leleményességet adott neki. Nem volt egyedül a legnehezebb helyzetben sem.

A játékra egy óránk van, tehát minden lépés kb 5- 6 percet vesz igénybe. Nem kell elhúzni, mert unalmassá válik. Vinni a történetet, a képeket, hogy a sok- sok eljátszott- átélt helyzetből le tudják vonni a legfontosabbat: ha hisznek önmagukban, és abban, hogy nincsenek egyedül, akkor képesek lesznek nagy dolgokra.