- Most 12- e óta vagyok itthon. Akkor halt meg a nagymamám. Addig kihúzta. Felhívtam, hogy 12- én jövök. Másnap még beszéltünk, jól volt, friss volt, még mondott nekem pár dolgot, fogta a kezem. Aznap délutántól kezdett nagyon rosszul lenni. Úgy igazán két napot szenvedett, és meghalt.
- Sokáig élt ahhoz képest...
- Sokáig. Mikor ősszel megműtötték, és meglátták, mi van odabent, azt mondták, hetek vannak hátra. Ahhoz képest sokáig jól volt. Olyan, mintha megvárt volna. Olyan kis vagány volt. Nagyon büszke vagyok rá.
- Azt mondják, van ilyen.
- Van. K.- nak is az anyukája nagyon beteg volt. Ő hónapokon át minden nap mellette volt, és fogta a kezét. Az anyukája szörnyen szenvedett, de nem tudott meghalni. Végül az orvosok mondták K- nak, hogy ne jöjjön kicsit. Engedje el. Hogy ne szenvedjen tovább.
Meghalós
2009.02.03. 05:55 - Doris, a komisz
Címkék: halál
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr64919564
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2009.02.03. 09:09:20
én nagymamám meg valahogy úgy "intézte",hogy ne itthon.tudom,egyeseknek ez hülyén hangozhat,de így volt.szerintem belekattantunk volna ancimmal kicsit,ha itthon hal meg.rosszul lett,kórház,magas láz,nem is volt magánál,leállt a szíve.dokik azt mondták hogy tulajdonképp elaludt.nagypapám temetésének évfordulóján.azt még megvárta.
teknős 2009.02.03. 09:30:50
ó igen, az nem pc, hogy otthon, azokkal körülvéve haljunk meg, akik szeretnek minket. A szeretteinket terhelnénk vele.
Az én apám úgy halt meg, hogy 5 napig haldoklott, mi pedig körülvettük az ágyát és elbúcsúztunk tőle. Még azt is megbeszéltük, hogy kiteszünk neki poharat tálcára és ha szellemként jelen lesz majd megkocogtatja. nyíltan és kertelés nélkül beszéltünk a halálról. Lezártuk akkor és ott az életét, a közös életünket.
A halála után egy könnycseppet sem ejtettem érte és nem azért, mert nem szeretem.
pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2009.02.03. 10:10:33
terhelni terhelt volna valóban,de végig csináltam volna,ha úgy adódik,mint ahogy végig csináltam vele mindent.
és nem ő az egyetlen,aki megvárta míg a családtagok elmennek,és utána halt meg,hogy ne legyen ott senki.
egyébiránt nagymamám pontosan így gondolta,hogy nem akar minket tovább terhelni.a leépülés akármennyire természetes és akármennyire nem szóltam érte egy szót sem,neki is borzasztó kellemetlen volt.mármint neki kellemetlenebb mint nekem.
és nem ő az egyetlen,aki megvárta míg a családtagok elmennek,és utána halt meg,hogy ne legyen ott senki.
egyébiránt nagymamám pontosan így gondolta,hogy nem akar minket tovább terhelni.a leépülés akármennyire természetes és akármennyire nem szóltam érte egy szót sem,neki is borzasztó kellemetlen volt.mármint neki kellemetlenebb mint nekem.
teknős 2009.02.03. 18:14:35
@pokbibi: nem bántani akartalak, tudom, hogy végigcsináltad volna, mert szereted, de a társadalom alapvetően ezt sugározza!
pokbibi · http://pokbibi.blog.hu 2009.02.03. 18:48:36
no problem.hallgattam ám én is eleget hogy dugjuk be vmi otthonba.családon belül is magyarázták ezt sokan.én meg magyaráztam hogy "jó",de majd te nézel a szemébe....
