Melissa Etheridge

Napra pontos

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Béla és Malacka

2008.02.01. 06:45 - Doris, a komisz

Címkék: blog család gyerek szerelem gondolatok életem naplő


Ej, hát nem is erről akartam írni, de a napomat Csibikénél kezdtem (csibike.blogol.hu ), és úgy belém talált, és elindultak tőle a gondolataim....

Szóval Csibi arról írt, hogy milyen furcsa neki hallani emberpárokat, mikor házasságkötésük és gyerkőceik megszületése után egyszer csak elfelejtik egymás nevét, és már "csak" Anya és Apa lesznek egymás számára. Hogy ez talán nem is annyira jó...
És akkor én gondolkodtam, hogy ez nálunk hogy is van.
Ez úgy van, hogy idestova 7-8 éve én is elvesztettem identitásomat, és Nagyfiam által kitalált "Ami" néven futottam itthon. Ahogyan férjem is "Api" volt már jó ideje. Nevünket csak akkor adtuk egymásnak, ha nagyritkán valamin összevitáztunk.
Néha bosszantott ez, de férjemet pedig az bosszantotta, ha a valódi nevét használtam (talán úgy érezte, hogy ezzel távolságot tartok tőle).

Aztán jött ugye az "Ügy".

Persze beszélgettünk sokat közben is, és mikor haza jöttem, akkor is- hisz erről írtam itt eleget.
Mindig azt mondta nekem: Soha nem tudnálak nem szeretni, nem tudnálak bántani stb, hisz te vagy a gyerekeim anyja.
Óóóó, mennyire utáltam ezt! Folyton ez járt a fejemben: És MAGAMÉRT???? Ha nem lennék a gyerekeid anyja??? Akkor mi lenne?
Kidobnál az utcára, vagy a hajamnál fogva húznál végig a városon?
Ha erről kérdeztem, volt, hogy azt mondta, talán igen, volt, hogy azt, nem így lenne.
Talán igen, hisz nem volt még nő azelőtt, aki megalázhatta volna őt, talán nem, mert ha igent mondott volna akkor ott a teraszon, nem sejthette, mit reagálok. Hisz már alapból menni akartam....

Nem tudtam, és nem értettem, mennyire vagyok én a történet részese, és mennyiben "csak" az elképzelt jövőkép része. "Ami"- ra van szüksége, vagy ott van ebben Doris is az összes mindenféle hülye dolgaival, a nő, akit feleségül vett, aki fontos neki saját magáért.
Nem tudom, érthető- e ez így.

Az ebben a lényeg, hogy igaza van Csibinek. Házasság után is kell lennünk Valakinek. Tibinek , Katinak, Bélának, Anikónak, Malackámnak, Nyuszómuszónak.....nem csak Anyának, Apának.

Nekem szükségem van arra, hogy tudjam, hogy ÉN kellek valakinek- a páromnak- nem az a szituáció, amit magamban hordozok.

És milyen érdekes....ma már vannak helyzetek, mikor úgy használja a nevemet, hogy észre sem veszi. Családi szituációkban "Ami" vagyok, ha ketten beszélgetünk a saját ügyeinkről, akkor pedig vagyok, aki vagyok.

Nevemen szólítva.
                                                           
                                                         
                                                    


   Malackám még nem voltam... :-)                 

A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr69320472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tyria · http://tyria.freeblog.hu 2008.02.01. 12:03:25

Kedves Doris!
Hidd el nekem, tök mindegy, hogy minek szólítják egymást a párok. Keresztnév, apa-anya stb. Ennek semmi jelentősége. Az a lényeg, hogy milyen hangsúllyal mondja és milyen "tartalom" van mögötte. Nevezhet valaki állandóan kedvesemnek, mi értelme, ha mögötte nincs érzelem, csak megszokásból mondja. Főleg kicsi gyerekek mellett szoktak a szülők apázni, anyázni. Élvezik az új szerepet. Legtöbbször ez pár év múlva visszaáll a keresztnévre. De miért veszítené el valaki az identitását azért, mert éppen otthon mindenki Aminak hívja?
Férjed vallomásáról, aminek úgy fennakadsz a második részén, az a véleményem, hogy ha ez igaz, ennél szebbet nem hallhatnál! Tudod, hányan szeretnének ilyent hallani a saját párjuktól azok köszül, akik olvassák a blogodat? Na kérdezd meg! :-) Hidd el, szőrszálhasotatás feltenni azt a kérdést, hogy magadért? Meg ha nem lennének a gyerekek? Hát ez butaság! Mert vannak!!! Minek az a sok "ha"? Ha nem lennének...stb. Hát egyébként volt olyan is! Amikor nem voltak! Akkor mi volt? A hajadnál fogva végighúzott a városon? :-) Kidobott az utcára? :-) Nem hiszem. akkor miért kell ilyen kérdésen rágódni? Ha éppen nincs gondod, ne csinálj magadnak! :-) Az a lényeg, hogy szeret Téged, ezt ki is mutatja, és hálás is a három gyerekért.
Egyébként az, hogy szülők vagytok, az is az identitás része ám! Legalább olyan súly a latban, mint az hogy "civilben" a férjed kiváló szakértője ennek meg annak (nem tudom pontosan mivel foglalkozik), Te meg sokmindenhez értesz! Egyébként főleg amíg a gyerekek kicsik, bizony előtérbe kell helyezni őket. Mondhatnám mindennél fontosabbak.
Mindezzel csak azt akartam mondani,hogy nincs gond, húzd ki magad és érezd is jól magad! : -)

Doris 2008.02.01. 14:32:44

Hát, lehet, hogy az. Mármint szőrszálhasogatás. Csakhogy azóta történt egy s más, és hát lehet, hogy lehetett volna ok a kidobásra. Olyasmi, ami azelőtt nem volt.
Egyébként köszönöm a kommentjeidet. Olyan harmónia és nyugalom van bennük...szeretem őket.

Tyria · http://tyria.freeblog.hu 2008.02.01. 15:45:21

:-) Köszönöm!
Nem voltam ám mindig ilyen. :-) De egyszer a padlón csücsülve (jelképesen) megfogadtam, hogy én többet az életben nem fogok oda lekerülni! Vagy ha mégis, juszt is felállok azonnal! És nem hagyom semmi és senki által felidegesíteni magam!( Csak persze egészség legyen mindenkinél!) Minden helyzetből fel fogom ismerni a jót, a szépet, azzal törődök. Ha valami gond jön, én leszek a magam terapeutája. De ezeket be is tartom. Most már nem is nehéz. :-) Megérte! Lehet, hogy ezt érezte meg.

Tyria 2008.02.01. 15:46:46

... ezt érezted meg!
Gyorsan írok mindig, és lemarad valami! :-(

Doris 2008.02.01. 18:43:34

Gyanítom, trenírozás kérdése is. Nem hagyni elsüllyedni magának az embert.
Igen, pontosan ezt érzem.Mintha szelektíven olvasnád az írásaim, és csak a jót látnád. Ezekre irányítod a figyelmet.
Köszönöm még egyszer.

csibike · http://csibike.blogol.hu 2008.02.01. 21:52:50

Doris: Igen, az alapgondolat az, hogy házasság után is megmaradjon a nő és a férfi, ne csak anya, apa és hasonlók legyenek. Annyira izgalmas, a nő-férfi kapcsolat, ápoljuk, ne gyilkoljuk :)

Tyria: Persze, fontos a tartalom, milyen becenevet milyen tartalom tölt ki, de sok házasság azért ürül ki, mert a felek egyetlen szerepet játszanak, a szülői szerepet, a férfi és a nő elhal a kapcsolatban, szinte csak a gyerek a téma, ez pedig mindkét felet frusztrálja, ráadásul sokszor be sem vallják. Engem zavarna, ha a párom anyának szólítana, nem vagyok az anyja :) Ha van kedved, nézd meg nálam a kommenteket, tanulságosak.

Triker 2008.02.02. 04:35:49

Szerintem a legszebb és legtartalmasabb szó az ANYA.
Egy férj,egy társ, stb. számára is,hiszen nem csak azt jelenti,hogy kizárólag,mint gyermekeink anyját értjük ez alatt...
Hanem,ha igazán szeretünk valakit,úgy tekintünk Rá,mint tetteink,gondolataink inspirálójára,anyjára.
John Lennon pl. Yokót,a hozzá írt legszebb szerelmes dalaiban,gyakran MOTHER-nek nevezi.

Doris 2008.02.02. 08:01:35

Húúú, ez nagyon jó, hogy így pasiszemmel is megfigyelgeted ezt az ügyet. Azt hiszem, az Anyaság egy nő életének szerves része, egy férfi számára mindig megfoghatatlanabb- "csoda- szerűbb".

Triker 2008.02.02. 08:05:45

Igen,az Anyaság a legcsodálatosabb misztérium. /pasi szemmel.legalábbis az én pasi szemeimmel. :)/

Doris 2008.02.02. 10:39:13

Csibinek és Trikernek így együtt.
Okés a misztérium, és szuper, ha mint Anyát tisztel és imád a párom.
De tényleg szuper az is, ha emellett látja a szexis, izgalmas nőcimalackát, akiről nem az anya jut elsőképpen eszébe, hanem a "maca", akiért sokmindent megtenne, aki érdekes neki, izgató, kellemes társaság, akiért nap mint nap megvívja a kis csatát, mert sok év után is úgy gondolja, van olyan jó Nő, hogy érdemes energiát fektetni a megtartásába, és nem hagyni kihűlni a szívét.

Triker 2008.02.02. 10:58:43

Doris: Ejnye-bejnye... :) Én már az idézőjeles Anyáról beszéltem.... És soha sem szólítanám így a Kedvesem... Akiktől idáig ezt az "anyázást-apázást" hallottam,mint megszólítást,abban már nem kevés cinizmus volt...És egy szar kapcsolatban éltek...
Ami a "macát" illeti,szintén lennoni megfogalmazás: "...amikor a fenséges Anya puskát ragad..." vagy:"...érzem az újjam a ravaszodon..."Hm... szerintem szenzációs megfogalmazások az "Anya-maca"-hoz kötődő érzésekről-érzelmekről....

Tyria · http://tyria.freeblog.hu 2008.02.02. 13:41:36

Csibike, megnéztem a kommenteket még mielőtt Dorisnak írtam volna! :-)
Szóval szerintem a gyerekszületés körül kezdődnek ezek a becenevek. Élvezik a fiatal szülők ezt a "szerepet", és egymás megszólításával is ezt hangsúlyozzák ki. Ez általában pár évig tart. Van, ahol tovább. Ezt családja válogatja. Kinek hogy tetszik. Ha valakit zavar, ha a házastársa így szólítja, vagy akárhogy, de nem tetszik, szépen meg lehet kérni a változtatásra. De felháborodni ezen, és főleg mást belemagyarázni nem kell! Ha mondjuk azt mondaná a férjem, hogy csibém, akkor sem mondanám azt, hogy na nem vagyunk az állatkertben! Na, ilyen lenne, ha az anyáért azt vágjuk oda neki, hogy mondd ezt az anyádnak! Egyébként egy "apjuk" vagy "anyjuk" megszkólításban lehet tartós és mély szerelem is! Ezt mindig esete válogatja.

Doris 2008.02.02. 14:57:16

Triker: Lennon tudott valamit :-): Fennséges Anya puskát ragad...és falhoz állít, és keresztüllő a szíveden...haha...éljen a cinizmus.

Tyria: Abban igaza van, hogy "csak" mint megszólítást, kár túlragozni. Ha MINDEN ott van mögötte, hát mondjon a drága, amit akar- nem igaz?
Engem pölö néha úgy szólít férjem: Pufi....azért nem gondolom, hogy kövérnek tart.
Azt hiszem, ez a beszélgetés igazándiból már többről szól, mint pusztán becenév.
Tartom továbbra is: "Csak" "gyermekeim anyja" nem szeretnék lenni. Illetve nem minden helyzetben. Egyre inkább meg vagyok győzve arról, hogy nem is vagyok.

csibike · http://csibike.blogol.hu 2008.02.02. 20:57:24

Tyria: Az a legjobb eset, ha mindenféle megszólítás mögött tartós és megtörhetetlen érzelem feszül. Szó sincs felháborodásról vagy belemagyarázásról, pszichológusok sem lelkesednek azért, ha a párok kapcsolata gyerekszülés után kizárólag az anya-apa funkcióra korlátozódik, a válások nagy hányadának ez az egyik oka. Sajnos tény, mire kirepülnek a gyerekek, sokszor két idegen marad egymás mellett, mert a kapcsolatuk más aspektusaira nem fordítottak elég figyelmet. Van, aki szereti, ha leanyázzák-leapázzák, egy igazi és mély kapcsolat mégsem merülhet ki csak a szülőségben :)


süti beállítások módosítása