Farsangok lementek. Három- ugyebár.

Láttam 18 Pókembert, 9 Supermant, 12 varázslót 42 tavasztündérkirálynőangyalt, 21 bohócot. A többi szerepen a fennmaradó tíz gyerek osztozott. Sütöttem sütiket, pizzát, cipeltem befelé, mosolyogtam fotókon és gyerkőcökön.
Örültem, hogy Okoskának egész heti hiányzás után (influenza) kijárt egy üdvrivalgás, hogy Picike most először felvette a jelmezt (eddig mindig csak elkészítettem, és az utolsó pillanatban eldöntötte, hogy nem veszi fel), és hogy Nagyfiam maga volt a született arisztokrata és elegancia, ahogy mr. Tájfelnek nem csak a ruháját, de a fielingjét is magára öltötte.

Ami külön örömmel töltött el, hogy nem felejtettem el egyetlen dátumot sem (jó előre naptárba jegyezve), nem égettem meg egyik kaját sem, és sehonnét nem késtem el. És a ruhák is időben kész lettek.
Ennyire kiegyensúlyozott báli szezon még nem volt nálunk.

Mostmár én is elmennék egyszer egy jelmezbuliba. Gyerekkorom óta nem voltam.
Hajhaj, beöltöznék mondjuk....apácának.  Vagy sintérnek (gonosz vigyor). Vagy íródeáknak...

Hm. Van az a társasjáték, mikor egymásnak kell kitalálgatni, hogy mondjuk Marcsi mi lenne, ha állat lenne, mi lenne, ha bútor lenne, stb.

Hallod? Te tudod mi lennél, ha jelmezbálba mennél? De úgy testhezállóan gondolom.