Ismerem az érzést. A lányom fogalmazását a tanítónő tavaly felvitte a tanáriba, és felovasta, hogy lássák a felsős tanárok milyen alapanyagot kapnak. Múltkor neked idéztem a "életrajzi ihletésű" írásaiból. Én, mint apuka nagyon oda meg vissza vagyok.

legyél büszke a fiadra,de soha ne mondj kritikát az írásairól.mert elbizonytalanodik.így fejlődik.én sem szerettem beszélni.csak írtam.segítsd őt szépirodalommal.lehet,hogy tényleg író,vagy költő lesz belőle.vigyázz a kis lelkére,mert ilyenkor nagyon törékeny.védelmezd meg,ha bántják az osztálytársai ezért.magyarázd el neki,hogy csak irígyek,mert tehetségtelenek..segítsd kibontakozni.és egyszer majd nem csak rá,de magadra is büszke leszel,hogy hagytad,író,költő váljon belőle..ati

movhu: Igen, emlékszem, mikor mutattad. Jó is az ilyen "dagadó mell". Bár a hülye szülői ego...mikor az ember mondja magának, hogy nem ő lesz álmaim megvalósítója, de mégis egy- egy ilyen villanásnál már tudat alatt mögé képzeljük a Nagy Tehetséget, aki majd helyettem is megírja, eltáncolja, megrajzolja....
ruszkibaba: Szerencsére a betűkkel jóban van kicsi kora óta. Mindent elolvas, ami a keze ügyébe kerül. :-) És szerencsére ezzel a furcsa kis jellemével eleddig igen népszerű is a többiek közt. Mondjuk ez egy jó közösség és harmadik éve együtt vannak. Ez nagy védettséget ad.

Ahogy Téged olvaslak, fogalmam sincs, honnan van ez a gyerek. Gratulálok!

Nagy élmény egy ilyen szülői értekezlet! Dícsérd is meg érte a fiadat nagyon!

Az elmúlt 2 napban nem volt időm blogokat olvasni, így utólag gratulálok :)) Szerintem a fiad nagyon érzékeny kisember lehet, és nekik nem sajátjuk, hogy dicsekednek, verik a mellüket, hogy nézd, erre vagyok képes, lehet, neki ez nem is nagy dolog, hanem teljesen természetes, magától értetődő :)

Köszönöm mindannyiótoknak.
A gratulákat továbbítottam illetékes helyre. :-)