.
2008.02.10. 14:57 - Doris, a komisz
Címkék: blog család nő szerelem napló életem gondolatokgyerek
Istenem, valaki megmenthetne az unatkozó gyerekeimtől, akik az őrületbe kergetnek.
Totál le vagyok zsibbadva. A barátaim összedobták a gyógyszereket, amikkel reggelig kihúzom. Viszont olyan vagyok tőlük, mint egy bomba, aminek félig kihúztad a csapszegét. Szóval nem működik, de minden percben ott a robbanásveszély.
Vagy az a kézigránát?
Megvárom, hogy kezdjen kimenni a hatása egy tablettának, és akkor veszem be a következőt- takarékosságból. Ha rosszul számolom ki, akkor becsúszik egy kb. tíz perces időszak, mikor támad a fájdalom. Fülem, szemem, arcom odavan olyankor.
Amúgy pedig minden hang külön fájdalmat okoz. Mintha késeket szurkálnának a fejembe.
Bár egyedül lehetnék, és ne nyomasztana, hogy Okoskával tanulnom kell, ne gyilkolásznák egymást, és ne jutna eszükbe félóránként valami hülyeség!
Áááá, mentsen már meg valakiiii!!!!
Mondjuk egy fogorvos...
Van itt valahol egy aranykezű fogorvos???
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr75333606
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cesztina68 · http://cesztina68.blogol.hu 2008.02.10. 16:26:00
Te szegény....tényleg nincs fogorvos a közelben? Azért holnap elmégy ugye?
csibike · http://csibike.blogol.hu 2008.02.10. 21:12:13
Nem irigyellek, az fix :/ Kitartás!
